Bevándorlás és iszlamizáció

Kétségtelen, hogy a bevándorláshoz kapcsolódó túlfűtött és átpolitizált vitákban számos pontatlanság, csúsztatás, féligazság és kifejezetten hazug állítás terjeng az éterben. Ezek azonban korántsem csak a bevándorlást ellenző, gyakran szélsőséges erők háza táján bukkannak fel. Én is úgy vélem, hogy jelenleg Szlovákiában a nagyobb nemzetbiztonsági kockázatot a hétvégén Pozsonyban „bemutatkozó“ neonáci csőcselék, illetve főleg az orosz hatalmi törekvések jelentik, nem pedig pár száz vagy ezer bevándorló esetleges befogadása. De nem mehetünk el szótlanul a bevándorláshoz kapcsolódó aggályok mellett sem, csak azért, mert azokat a szélsőségesek harsogják.  A legnagyobb veszélyek a muszlim bevándorláshoz kapcsolódnak. A fenyegetés itt egyrészt nemzetbiztonsági: főleg a terrorizmus és a hozzá szorosan kapcsolódó iszlamista ideológia. Ezt nem túlzás iszlamofasizmusnak titulálni és van annyira radiális, mint a náci eszmék. A másik veszély civilizációs jellegű, az iszlám jellegéből fakad, és a nyugati alapértékeket veszélyezteti, az emberi jogokat, az egyenlőséget és a politikai rendszert (képviseleti demokrácia). A gond az, hogy ennek a felvetése általában még mindig kétféle reakciót vált ki: az ember megkapja az iszlamofób vagy egyenesen a rasszista/fasiszta jelzőt és a felvetett problémákkal nem foglalkoznak érdemben, illetve igyekeznek bagatellizálni azokat. Amellett, hogy ez a hozzáállás a bevándorlóellenes szélsőségesek malmára hajtja a vizet, ignorálja a tényeket is. Mert az utóbbi években Európában igenis tömeges probléma a nők elnyomása a muszlim közösségekben, a poligám házasságok, a nőinemiszerv-csonkítások, a homoszexuálisokkal és a zsidókkal szembeni növekvő gyűlölet, a Nyugat és a demokrácia megvetése, az iszlamizmus és a terrorizmus aktív vagy passzív támogatása, vagy legalábbis elfogadása. Egyelőre hiába keressük azt a modellországot, ahol sikeresen integrálták volna a muszlim közösségeket és jórészt sikerült volna kezelni ezeket a gondokat. (Érdekes módon a problémák jó része a nem muszlim bevándorló közösségekben nem jelentkezik.) Ezzel alighanem összefügg, hogy nem alakult ki egy a modern, a nyugati demokráciákkal kompatibilis vallási irányzat (nevezzük euroiszlámnak). Így a folytatódó bevándorlással a problémák csak nőni fognak.  Végül egy szemléltető adat: az Egyesült Királyságban a muszlimok száma két népszámlálás (2001 és 2011) között 1,6-ról, 2,8 millióra nőtt, vagyis 75 százalékkal emelkedett, arányuk csaknem öt százalékra ugrott, de az öt év alatti gyermekek között a 10 százalékhoz közelít. Túlzás lenne az iszlám hit gyors terjedéséről vagy a muszlimok számának robbanásszerű növekedéséről beszélni? És a brit tendenciák nem a kivételt, inkább a szabályt jelentik Nyugat-Európában.  A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója