Beszélj hozzá!

Mint valami szélsőséges vihar, úgy közeleg felénk az új időszámítás, amit a technológiai újdonságok, elsősorban a mesterséges intelligencia hoz el. Eltűnik az emberi szó, mind több dolgot irányítanak majd a gépek. A közösségi oldalak megjelenésével amúgy is jelentősen csökkent a társasági élet intenzitása, sokak számára már ünnep egy valós találkozó, mélyebb beszélgetés, a legtöbben már csak a felületes, online csevegést ismerik, részesítik előnyben. Pedig a felpörgött életritmusunk sokkal több valós, akár mélyebb társalgást igényelne. Néha már az is örömet jelent, ha csak pár szót szólhatunk – mondjuk éppen a pénztároshoz.

Az amerikai boltokban egyre szaporodó önkasszák kiiktatása is pont erre a jelenségre világít rá – a vásárlók egyre magányosabbak, így mind többen igénylik az emberi szót. Még akkor is, ha az csak pár mondat, egy mosollyal megspékelve, de az se baj, ha csak tényszerűen közli a pénztáros a fizetendő összeget, legfeljebb még megkérdezi, hogy van-e vásárlói hűségkártyája... Ezért a pár szóért inkább kivárja a sort, nem baj, ha tovább tart a vásárlás. Igaz, az önkasszák rajongói pont ezért szeretik, szerették a berendezést – senkivel sem kell szóba állni.

A mesterséges intelligencia megjelenésével mind többen kezdtek aggódni, vajon az eddigi munkájukat mikor váltja fel a robotizáció, melyek azok a szakmák, amelyek simán helyettesíthetőek az újdonsággal, mikor mondják azt, hogy ennyi volt, vége a dalnak, lecserélünk a gépre. Vannak olyan hivatások, amelyek egyelőre biztonságban érezhetik magukat – például a pékek, szakácsok, pincérek stb. –, vannak olyanok, ahol már rezeg a léc – éppen a cikk központjában lévő pénztárosok, de az újságírók, jogászok, sőt, akár a korábban olyan tuti biztos megélhetéssel kecsegtető szakmák, mint az informatikusok, programozók –, és végül egyre több az olyan munkahely, amelyet akár már ma is helyettesíthetünk gépi megoldással. Mintha egy rémálomban lennénk, nem az a kérdés, sorra kerülünk-e, inkább az, mikor.

Ahogy a zöldátállásban tapasztaltuk, egyre többen hajlandóak akár többet is fizetni, hogy óvják a természetet, hogy olyan terméket kapjanak, amely mindennemű (vegyi)anyagtól mentes terméket ígér. Eljön a kor, amikor hajlandóak vagyunk többet fizetni a mesterségesintelligencia-mentességért, amikor feláras az a tudás, tapasztalat, hozzáadott érték, amit csak egy ember képes biztosítani.

Aggódni, megnyugodni (lehet választani) nem kell, az önkasszák részleges kivezetésével nem áll meg az technológiai újítások kora, ahogy abban is biztosak lehetünk, hogy mind több területen jelennek meg az ilyen, automatizált folyamatok. A kérdés csak az, hogy mikor érünk el arra a pontra, amikor már más helyeken is betelik a pohár, és újra megjelenik a hagyományos, megszokott megoldás. Mikor jön el az időszak, amikor újra érték lesz a személyes kapcsolat, amikor visszasírjuk az emberi hangot...