Benes-dekrétumok - Posselt bocsánatot is kért a csehektől

Bernd Posselt, a kitelepített szudétanémetek szövetségének elnöke, vasárnap este a közszolgálati Cseh Televíziónak adott egyórás interjújában bocsánatot kért a cseh nemzettől, amiért a szudétanémetek a II. világháború idején náci rendszer támogatóiként szégyenletes cselekedeteket követtek el a csehek ellen.
"Számomra a nácizmus és minden ami vele összefügg, egyike a XX. század legnagyobb bűncselekményeinek. S ha ebben a szudétanémetek is részt vettek, márpedig részt vettek, akkor az szégyen" - jelentette ki Posselt, majd hangsúlyozta: "Bár én később születtem, vállalnom kell ezért a felelősséget és a cseh nemzettől bocsánatot kell kérnem ezekért a szégyenletes cselekedetekért, amelyeket ez a bűnös rendszer követett el ellenük. Itt nincs mit szépítgetni, vagy viszonylagossá tenni."
Pavel Telicka, a cseh külügyminiszter első helyettese a televízióban azonnal üdvözölte a bocsánatkérést.
Posselt, aki az Európai Parlamentnek is képviselője, ugyanakkor egyértelműen "rasszistának" minősítette a Benes-dekrétumokat, mert a kollektív bűnösség elvén alapulnak, s a német és a magyar kisebbséget kollektív módon ítélték el. Az interjúban a magyarok jogfosztottsága konkrétan nem került szóba.
A német politikus hangsúlyozta, hogy a Benes-dekrétumok érvénytelenítését nem csak a szudétanémetek követelik, hanem ma ez "európai követelmény".
"Arról van szó, hogy jogtalanság történt. Ezt a jogtalanságot először is el kell ismerni, hogy aztán nyugodtan és tárgyilagosan elgondolkodhassunk azon, hogyan vonjuk le a jogtalanság következményeit, s hogyan tudjuk a XXI. században közösen elérni, hogy a nemzetiségek kollektív kitelepítésének elve már soha ne lehessen a politika eszköze" - fejtette ki a probléma megoldásáról véleményét Posselt, aki az interjúban igen kedvezően nyilatkozott Tomás Masarykról, a csehszlovák állam első elnökéről, de nagyon negatívan utódjáról, Eduard Benesről.
Cseh képviselők bírálatára, miszerint a szudétanémetek a múltban sosem voltak lojálisak Csehszlovákiához, illetve Csehországhoz, amely pedig a hazájuk volt, Posselt leszögezte: a szudétanémetek akaratuk ellenére kerültek Csehszlovákiához, az ő önrendelkezési jogukat senki sem vette figyelembe. Szerinte a II. világháborús tragédia, illetve a Csehszlovákia feldarabolásáról döntő müncheni egyezmény lényegében az első világháborút lezáró rossz békeszerződések eredménye. Feltette a kérdést: mennyire voltak lojálisak akkori hazájukhoz azok a csehek, akik a Monarchia, Ausztria szétverésén munkálkodtak?
Arra a többször is megismételt kérdésre, hogy mit is követelnek konkrétan a szudétanémetek Prágától, Posselt kifejtette: ahogy mi szudétanémetek elítéljük a nácizmust, úgy jó lenne, ha a cseh állam is kimondaná, hogy "az elűzetés jogtalanság volt, mégpedig nemcsak a mai, hanem az akkori mérték szerint is". Hangsúlyozta, hogy "erre a gesztusra nagy szükség lenne". Ami a vagyoni követeléseket illeti kifejtette: ezt nem lehet központilag meghatározni, hiszen ki-ki maga döntené el, hogy visszaköveteli-e egykori vagyonát vagy sem.
Posselt hangsúlyozta, hogy a szudétanémetek nem követelik a cseh-német határ megváltoztatását, hanem "nyílt és
A II. világháború után a Benes-dekrétumok alapján mintegy hárommillió szudétanémetek telepítettek ki Csehszlovákiából Németországba és Ausztriába. A probléma továbbra is terheli Prága és Berlin, illetve Bécs viszonyát.