Begyűjtési szezon

A független személyiségek pártlistákra való átcsábítása nem számít új jelenségnek a szlovák politikában. Jelenleg a Híd mellett Igor Matovič pártja, valamint a Szabadság és Szolidaritás is gőzerővel kutatja a hitelesnek látszó független szakértőket vagy helyi erős embereket, de az SDKÚ részéről szintén bevett gyakorlat a politikán kívül ténykedők bevonása a pártügyekbe. Eugen Jurzyca oktatási miniszter mellett Iveta Radičová is kézenfekvő példa arra, milyen magasra juthat egy kívülálló a pártpolitikában.

A Híd esetében tehát az elvet tekintve nincs semmi rendkívüli, az annál furcsább, miként kerülhet a kisebbségi ügyekben minimum érdektelennek mutatkozó, azok iránt semmiképp sem elkötelezett, a Matica Slovenská tiszteletbeli alelnöki posztját betöltő Hrnčiar a párt választási listájára. A válasz meglehetősen prózai: a Hídnak az elhiteltelenedéstől tartva kötelessége fenntartania az együttműködés pártjának imidzsét, szlovák nemzetiségű politikusokból viszont meglehetősen rosszul áll.

A párt előtt a másfél év alatt több jelentős feladat is állt ahhoz, hogy megerősödjön és bizonyítsa életképességét. Az egyik kihívásnak az számított, hogy a Híd ha csak részben is, de kilépjen Bugár Béla árnyékából, egyszemélyes pártból többszemélyessé váljon. Ami a szlovákiai magyar politikusokat illeti, a következő generáció láthatóan formálódik: Simon Zsolt és Gál Gábor mellett a korábbiaknál jóval hangsúlyosabb szerepet kapott Solymos László, vagy éppen a menedzserből teljes állású politikussá előlépett Nagy József.

Annál ironikusabb, hogy az „együttműködés pártjának” hosszú távon együttműködő szlovák politikusokat nem sikerült sem találnia, sem pedig kinevelnie. Rudolf Chmel életkora miatt nem lehet huzamosabb ideig a párt reklámarca a szlovák választók felé (ráadásul jellegtelen, erőtlen politikus hírében áll), a gazdasági szakemberként beharangozott Ivan Švejna pedig egyáltalán semmilyen nyomot nem hagyott a köztudatban. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a Híd frakciójának OKS-es képviselőivel megszűnt az együttműködés, kiderülhetett, hogy a párt ősszel Bugár Bélán kívül gyakorlatilag nem rendelkezett olyan jelentősebb formátumú politikussal, akit a szlovák szavazók is hajlandóak elfogadni. És támogatni.

Mindennek a fényében nem is meglepő, hogy míg a Híd számára semmilyen prioritása nincs az MKP-val való megegyezésnek, a szlovák független személyiségek felé nyitni próbál. Ezen az alapon, egyfajta élő reklámtáblaként került a párthoz a polgári konzervatívoktól leszakadó Šebej és hasonló indokokkal lehet magyarázni Hrnčiar feltűnését is. Azt, hogy a második beszervezett szlovák generáció mennyire bizonyul tartósnak és elvhűnek, meg majd az idő megmutatja. Matovič példájának intő jelként kellene lebegnie minden párt előtt.