Becsüljük meg Borist

Miroslav Číž, a Smer talán legbőbeszédűbb képviselője rémülten tárta szét a karját egy éve a parlamenti választások éjszakáján: nem érti, mit vár 6 százaléknyi választó Boris Kollártól, hiszen nem kínál az égvilágon semmit, vagy ha igen, Číž sokéves politikai tapasztalattal sem képes megfejteni, hogy ez a valami micsoda.  Boris (nevezzük így, ha már ez a neve, és ezen a néven üzen a választóknak is) tavalyi eredményénél még meglepőbb, hogy támogatottságát egy év után is stabilan tartja, sőt növeli. Az embereknek tehát igényük van arra, hogy Boris része legyen a szlovák törvényhozásnak, közéletnek. Most nem fogunk kitérni arra, hogy egyéves létezése és parlamenti jelenléte során mi minden egyebet kínált és hozott nekünk ez az exhibicionista milliárdos (bár kétségkívül szenzációs eredmény lenne, hiszen megszületne a világ legrövidebb cikke), inkább arra próbálunk rámutatni, hogy miben rejlik a Család Vagyunk (Sme rodina) nevű formáció igazi értéke. Talán nem is gondolják a magukat standardnak nevező pártok, mekkora segítségükre van Boris a szélsőségesek elleni harcban (már ha ezt lehet harcnak nevezni, talán inkább a szélsőségesek elleni gondolkodásról van szó). Nagyon egyszerű: a szélsőséges eszméket hirdető párt(ok) fő célközönségét azok a választók képezik, akik irtóznak a szakmai érveléstől, inkább a könnyen befogadható, hangzatos jelszavak gyakorolnak rájuk hatást. Elutasítják és haszontalannak tartják az eddig regnáló politikai elitet, egyrészt frusztráltságból, másrészt mert fogalmuk sincs róla, hogyan működik az államszervezet, de nem is érdekli őket különösebben. Ezek a választók jelenleg egy 10 százalék körüli támogatottságú pártot tartanak fenn. De ha megnézzük, ugyanígy gondolkodnak Boris Kollár támogatói is, hiszen nekik sem erősségük a szakmai vitákban való elmélyedés. A kiülök egy kockás sálban asztalt csapkodni és jól megaszondom a nagysemmit-típusú érveket viszont nagyon komálják.  Ugyanis ha Boris nem lenne, ezek a szavazók nagyrészt a szélsőségesek táborát erősítenék. Boris Kollár egyetlen internetes videójával több potenciális választót szippant el a szélsőségesektől, mint akárhány felvilágosító előadás vagy akcióterv a rasszizmus és a nacionalizmus működéséről és veszélyeiről. Ezért becsüljük meg Borist, amíg nem találunk ki helyette jobbat. Csak nehogy addigra ő találjon ki valami jobbat helyettünk, ez a folyamat ugyanis már elkezdődött.