Baross-terv – beszállás

Például a szlovákiai magyar közösség nem tudta megőrizni politikai egységét. De a szlovák társadalomban nem gyűlt össze akkorra feszültség, hogy a Gorilla-ügyet végigvigye, és új politikai nemzedéket juttasson uralomra. Persze az igény azért tovább él, ez jól megmutatkozott a köztársaságielnök-választáson.

Tervek folyamatosan születnek arról, hogy mit kellene tenni. Ilyenek például a pártpogramok, de akár a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának értékelései is. 2013-ban egy szakmai testület is összeült azzal a céllal, hogy egy tervezetet állítson össze. A Szlovákiai Magyar Közgazdasági Társaság égisze alatt összegyűlt szakemberek elkészítették a Baross Gábor Fejlesztési Tervet. A programba igyekeztek bevonni minél több szakértőt, pártállástól függetlenül, akik saját szabadidejüket feláldozva készítették el a rájuk eső részt, és vesznek részt országszerte a tervet ismertető konferenciákon és összejöveteleken. Igyekeznek megoldást találni a felvidéki magyarság legnagyobb problémáira, illetve irányt mutatni a következő tizenöt évre. A terv első sorban a helyi döntéshozók számára készült, de igazi potenciálja abban van, hogy földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül az összefogásban rejlő gazdasági előnyök kihasználására hívja fel a figyelmet.

Nem titok, hogy a Baross Gábor-terv magyarországi ösztönzésre készült, célkitűzéseiben megpróbálja követni az erdélyi Mikó Imre-tervet, illetve a Kárpátalja gazdaságfejlesztési stratégiai terve című dokumentumot.

Minden terv annyit ér, amennyi megvalósul belőle (persze a szándékot is kell értékelni). A helyi találkozókon esetenként mérsékelt az érdeklődés, de több teltházas vitára is sor került. A terv ugyanis nem fejeződött be, propagálása, továbbgondolása folytatódik. Első lépésként azonban az érdektelenséget és a passzivitást kell legyőzni, el kell hinni, hogy van értelme a munkának.