Banki kapok-elveszek

Szlovákiában a bankok furcsa helyzetben vannak. Egy baloldali kormánytól elvileg nem meglepő, hogy igyekszik belőlük minél többet kisajtolni. Erre a legjobb példa a nem itt kitalált, de éppen Szlovákiában tökélyre vitt bankadó. Amíg a sokat bírált Magyarország banki eszközarányos elvonása egymillió euróként alig 600 euró, addig nálunk jóval meghaladja a 3000-et. Hihetetlen, de a szlovák bankadó tízszerese az európai átlagnak. Elvileg van mit megcsapolni, hiszen a helyi bankrendszer egészséges, nyereséget termel és a pénzügyi közvetítők piacán abszolút monopóliummal rendelkezik. Komoly hasznot húz a leginkább politikai téren elemzett, de a pénzügyekre is legalább annyira jellemző biztonság utáni vágyból. Az állami garancia igézete Szlovákiában tarol. A kereskedelmi bankok nemcsak a lekötött betétek nagyon alacsony kamatszintjéből húznak hasznot, hanem abból is, hogy a lakosság harmada még ezt sem használja ki, és folyószámlán tartja a pénzét.

A tőkejövedelmet terhelő egészségügyi járulék másfél évvel ezelőtti bevezetése, majd most augusztusi szigorítása azonban nem várt segítséget ad a bankoknak. A betéteket és a befektetési alapok által generált hozamot kivéve most már mindenfajta befektetést további 14, bizonyos esetekben csak 7%-os egészségügyi járulék terhel, így egy átlagpolgár tőkejövedelmét immár 33%-os elvonás terheli. A szlovák tőkepiac fejletlensége folytán kevés befektető vásárol közvetlenül értékpapírt, leginkább a vagyonosak. Ők most vagy azon gondolkoznak, miként kerüljék ki a többletterheket, esetleg miként vigyék ki a pénzt az országból, vagy visszatérjenek-e a bankokba. Az 5–8% elvárt szlovákiai tőkepiaci hozam nem uzsora, hanem kockázati prémium azért, hogy az értékpapír-tulajdonos nem menekül állami védőháló alá. Most már jóval kevésbé éri meg bátornak lenni, és lakossági tőke formájában finanszírozni a gazdaságot. Az intézkedés visszafejleszti a szlovák tőkepiacot és a lakosság befektetési ismereteit is.