Babiš, az államférfi

Amikor a szenátusi bizottság egyik tagja feltette neki a kérdést, nem tartja-e összeférhetetlenségnek, hogy nagyvállalkozóként egy ilyen fontos állami tisztséget töltsön be, Wilson a következő, azóta is sokat idézett mondattal válaszolt: „Évek óta úgy gondolom, hogy ami jó az országunknak, az jó a General Motorsnak is, és fordítva”. Azóta sok év telt el, és a demokratikus országok többségében megtapasztalták, hogy a dolog nem ennyire egyszerű. Csehországra ez még csak most vár.  Néhány évvel ezelőtt Babišnak még nem lett volna esélye betörni a nagypolitikába, mostanra azonban a cseh választók hagyományos pártokból való kiábrándultsága elérte a kritikus szintet. Alternatívákat kerestek, mert ahogy Václav Bělohradský filozófus írta, „a választó mindig hagyja magát meggyőzni, hogy a régi problémákat csak új »személyiségek« tudják megoldani, akik (látszólag) kívülről érkeznek a politikába”.  Az objektivitás kedvéért el kell ismerni, hogy az a termék, amit az ANO és Babiš formájában sóztak a cseh választók nyakába, hihetetlenül profi módon lett eladva. Így azANO elnöke a választási eredmények ismeretében joggal formálhat igényt minimum a pénzügyminiszteri posztra.  Babišsal az a gond, hogy médiamágnásként és az Agrofert cégcsoport vezéreként jómaga lesz a megtestesült összeférhetetlenségi konfliktus a miniszteri bársonyszékben. Azok a döntések, amelyeket meghozna az ország érdekében, nem feltétlenül lennének jók cégei számára, és fordítva. Az Agrofert a vegyiparban és az élelmiszeriparban érdekelt, és az összeférhetetlenségi konfliktus a cseh állam európai uniós politikáját is érintené. A cseh sajtó már figyelmeztetett, hogy Babiš mezőgazdasági–élelmiszer-ipari konszernje hatalmas uniós dotációkhoz fér hozzá.  Babiš a gazdasági hatalmát politikaira tudta váltani, hiszen simán meg tudott fizetni olyan külföldi tanácsadó cégeket, amelyek amerikai elnököket és brit kormányfőket segítettek a győzelemhez. Most pedig politikai hatalmát gazdasági érdekeinek érvényesítésére tudja majd felhasználni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az ország legnagyobb lapkiadó vállalatának tulajdonosaként szinte korlátlanok lesznek a lehetőségei, felmerül a kérdés, hogy a cseh politika és a közélet egyáltalán ellenőrzése alatt tudja-e tartani Babiš ténykedését. Silvio Berlusconi példája jól mutatja, könnyű egy nagyvállalkozót és médiamágnást beengedni a nagypolitikába, de annál nehezebb kitessékelni onnan.