Azok vagyunk, amit megeszünk

Felhívják a figyelmet arra, hogy igenis létezik konyhaművészet. Ugyanígy arra is, hogy sütés-főzés közben legyen rend a konyhapulton, hogy tiszteljük az ételt, figyeljünk az ízek harmóniájára. Gondosan válogassuk meg az alapanyagokat, és lehetőleg szezonálisat, helyit, frisset, minél természetesebbet használjunk. Bátran éljünk az új technológiák adta lehetőségekkel. Tálalás közben legyen gondunk a színek összhangjára, a textúrákra, az étel összeállítására. Ha jól csináljuk, szinte alkotóművésszé válhatunk. Megfelelő rutin birtokában és kellő alázattal pedig akár újra is gondolhatunk hagyományos ételeket. 

Amióta megjelentek a főzőműsorok, vetélkedők a tévécsatornákon, egyre több étterem kínálatában fedezhetünk fel hasonló filozófiát. A termelők is érezhetik ennek előnyeit, hiszen sokan tartják fontosnak, hogy helyi közösségektől ismert eredetű élelmiszert, alapanyagokat válasszanak. Végül otthonainkban a családi ebédekhez is adhatnak plusz töltetet a főzőműsorokból átvett ötletek. 

Ahogy a konyhakultúrára ráfért, úgy a politikai kultúrában is elkelne a szemléletváltás. Kíváncsi lennék, hogy ha aktív, regnáló politikusokat, vagy aspiránsokat állítanának egy-egy tévéműsorban a „főzőpultok” mögé, ők vajon hogyan dolgoznák fel a kapott alapanyagokat?

Mit kezdenének például az uniós pályázati pénzekkel? Hogyan vinnének végig egy-egy közbeszerzést? Hogyan kezelnék a korrupcióra csábító szituációkat? Sikerülne-e a megadott szűk határidőre befejezniük egy-egy fontos beruházást? Hogyan állnának hozzá a gyűlöletkeltésre alkalmas helyzetekhez? Szítanák-e, vagy csitítanák? Hogyan készítenék fel saját népüket a negyedik ipari forradalomra, a mesterséges intelligencia, az IoT (Internet of Things), a robotok világára? Arra törekednének-e, hogy felemeljék, vagy inkább arra, hogy tudatlanságban tartsák az embereket, és manipulálhatóak maradjanak? Hogyan állnának hozzá a klímaváltozáshoz, és mit tennének a globális hőmérsékletemelkedés ellen?

Pörgős műsorokat lehetne összeállítani ebből. A pult másik végén álló, sokat tapasztalt, köztiszteletben álló bölcs államférfiak és hölgyek, vagyis a zsűri pedig értékelhetné, hogyan oldottak meg egy-egy helyzetet a versengő politikusok. Elmagyarázhatnák nekik, hogyan főzhetnének jobban, ízletesebben, és a tévénézők, választópolgárok is megtanulhatnák a műsorból, hogy milyen részletekre figyeljenek az ételek kóstolása közben. Igen, megtanulhatnánk végre, hogy nem kell elfogadnunk például az elénk dobott morzsákat, mócsingokat. 

Hiszen a mi pénzünkből veszik meg az összes alapanyagot a főzéshez. A mi pénzünkből fizetik még a szakácsokat is. Vagyis alkalmasint, időről-időre megmondhatjuk, hogy kinek kell levennie a kötényt, és távoznia a konyhából.

Ez a mi jogunk és felelősségünk. Persze csak akkor, ha jót akarunk enni, és nem feledkezünk meg arról, hogy azok vagyunk, amit megeszünk.