Az SNS a régi

Múlt szerdai, „nagyívű” beszéde, amelyben hetet-havat összehordott, csak hogy leplezze friss és fájó, saját koalíciós partnereitől, elsősorban a másik kiskakastól, Robert Ficótól elszenvedett vereségét, világosan megmutatta, milyen is a Szlovák Nemzeti Párt Danko-féle megújulása. 

Ami azóta, azaz a pártvezér szabadságra vonulása óta történt, pontosan illett a képbe. Jaroslav Paška alelnök, aki nagyon is a régi SNS-vonal embere, hiszen a kilencvenes évek első felében volt a párt oktatási minisztere, életben tartotta a koalíciós válság parazsát a melegfelvonulás mellett kiálló, a Híd által jelölt ombudsman elleni kirohanásával. Az aktuális kormányválság legfőbb tanulsága: az SNS nem változott meg. A kutya és a szalonna közötti átjárás lehetősége megint elmarad. Másfél éve az egész hazai közvélemény kisebbfajta politikai csodatételként kezelte azt, ahogy Andrej Danko feltámasztotta halottaiból a Ján Slota által kicsinált Szlovák Nemzeti Pártot. Amit a közvélemény látott, az egy józannak tűnő, fiatal, dinamikus politikus jól eladható imázsa volt, Slota kiakolbólítása a pártból, valamint egy, a korábbiaknál jóval visszafogottabb, minimalista, jól súlyozott kampány. 

Eltűntek a magyar- és cigányellenes kirohanások, a közfelháborodást kiváltó botrányos megnyilvánulások a párt vezetői részéről. Ugyanakkor már a párt választási listájának összeállításakor látszott, hogy az SNS nem fogja tudni ilyen könnyedén megtagadni korábbi önmagát. Andrej Danko mindössze három nappal a választások előtt vonta vissza annak a Martin Patoprstýnek a jelölését (igaz, csak a 103. volt a párt listáján, tehát bejutásra esélytelen), akiről a sajtó megírta, hogy neonáci szimpatizáns, az egyik legkeményebb futballhuligán-csoport egyik vezetője. Ezt a mellényúlást még sokan elnézték Dankónak, olyannyira, hogy a jobboldali pártok a választások után még egy SNSszel közös koalíció felállítását szorgalmazták. Akkor ezt a Híd még ellenezte. Az SNS a harmadik Fico-kormány első hónapjaiban főként azzal kelthetett ellenérzést, hogy programja, tervei minden koncepciót nélkülöztek, mintha Danko folyamatosan improvizált volna, amikor a veszteséges állami IC-járatok visszaállítását vagy a fürdők támogatását erőltette. Azt csak ez a kormányválság tette egyértelművé, hogy az SNS mindössze külsőre újult meg, ám lényegileg semmit nem változott. Az első bizonyítékot erre az oktatási tárca pénzelosztási botránya szolgáltatta: Peter Plavčan nagyon is hasonlóan járt el, mint az első Fico-kormány idején az építésügyi tárca SNS-es vezetői a faliújságtender kapcsán. 

Bizonyára nem maga Plavčan miniszter volt az uniós források körüli svindlik eszmei atyja, de tétlenségével (például amikor a botrány kellős közepén szabadságra vonult), pipogyaságával (elmenekült a kérdések elől, nem nézett szembe a legnyilvánvalóbb kifogásokkal sem) komoly károkat okozott. Bebizonyosodott, hogy aki azt gondolta, a Danko vezette SNS minisztériumaiban nem burjánzik a korrupció televénye, az körülbelül olyan gyermekien naiv, mint Danko bugyuta szónoklatai. 

A másik bizonyítékot Paška hozta, akinek ugyanúgy habzik a szája a melegfelvonulás miatt, mint korábban Slotának habzott bármilyen kisebbség ügyei kapcsán. A magyarokat most nyilván direkt módon nem támadhatja az SNS, mert gazdaságilag ellenérdekelt. Ne legyenek viszont illúzióink: abban a pillanatban, hogy Bugár és Danko szembekerül egymással, Paškáéknak nem fog gondot okozni a Slota-féle szótárhoz nyúlni. 

Az „alternatíva nélküli” koalíció másik két vezetőjének a feladata még egyszer alaposan megfontolni: jó ötlet-e ezt az SNS-t hagyni tovább garázdálkodni kormánypozícióban.