Az SDKÚ örökösei

Az SDKÚ a párt egész fennállása során vezető szerepet töltött be a jobboldali pártok között, most viszont úgy tűnik, hogy Dzurindáék elveszítik a dominanciájukat. A párt problémái több tényezőből is eredeztethetőek: másfél év alatt nem sikerült érdemben változtatniuk az ország helyzetén, távozik a soraikból a komoly népszerűséggel bíró Iveta Radičová és nincsenek új arcok, valamint a Gorilla-botrány is az SDKÚ-ra üthet vissza a leginkább. Ilyen körülmények között a cél a vezető pozíció megtartása, valamint a választásokon való tisztes helytállás, de ütős program híján, a folyamatosan felszínre kerülő botrányok fényében ez nem lesz egyszerű.

Hol köthetnek ki Dzurindáék csalódott szavazói? A legesélyesebb trónkövetelő a KDH. A párt szavazói kevésbé érzékenyek a finanszírozási visszásságokra, a Gorilla-ügyet pedig Daniel Lipšic belügyminiszter a törvényesség határát feszegető módon igyekszik meglovagolni gyors hatósági vizsgálatot ígérve. A Hídnak szintén esélye van rá, hogy a kormány vezető pártjában csalódott szavazók egy részét a Bugár Béla által kialakított botránymentes képre alapozva megszerezze. Ehhez szintén arra van szükség, hogy a párt a kelleténél jobban ne keveredjen bele a Gorilla-botrányba.

Más szavazók ahhoz az SaS-hoz csapódhatnak, amelyik egyre jobban elhidegül korábbi koalíciós partnereitől, s míg decemberben még lehetett arról elmélkedni, hogy a jobboldali pártok félreteszik az ellentéteiket szükség esetén, mára ez a lehetőség elég távolinak tűnik. Sulíkék a gyakorlatban is az ellenzéki létre rendezkednek be – ha egyáltalán bejutnak, mert a csalódott szavazók inkább elfordulni fognak tőlük, semmint hozzájuk áramlani. Bizonyos szempontból a jobboldal részének tekinthetjük még Igor Matovič listájának egyik felét, de hogy pontosan ki és hogyan kerülhet a parlamentbe az Egyszerű Emberek jelöltjei közül, az nagyon bizonytalan.

Az SDKÚ, a KDH, a Híd és az SaS összesített szavazatainak száma valószínűleg súlyos százalékokkal lesz kevesebb, mint az előző választások során. A jobboldali szavazóknak mégsem ezért kell aggódnia, a legnagyobb veszély ugyanis abban rejlik, hogy a pártok érdekszövetsége végleg felbomlik. Hiába határolódott el mindegyik párt többé-kevésbé élesen a Smertől, továbbra is kérdéses, mennyiben tudnak ellenállni, ha Robert Fico megkeresi őket egy elutasíthatatlan ajánlattal. Ennek az  elsődleges feltétele egyébként ironikus módon az, ha kellően jól szerepelnek a választásokon, a Smernek pedig önmagában nem lesz abszolút többsége. A jobboldal így a saját sírját ássa, ráadásul egy hasonló felállásban a jövőbeni kilátástalanság miatt az SDKÚ örökösének lenni sem nagy dicsőség.