Az iszlamizmus politikai kudarca

Sem az EU, sem az USA nem mondja ki, hogy katonai puccs történt. A Nyugat inkább arra hivatkozik, hogy az eseményeknek Egyiptomban is két értelmezése van. Az egyik szerint a hadsereg államcsínyt hajtott végre, és megfosztotta a hatalomtól a legitim, demokratikusan megválasztott államfőt. A másik szerint Mohamed Murszi időközben elvesztette legitimitását, a hadsereg pedig a nép akaratát hajtotta végre az elnök megbuktatásával. De a Muzulmán Testvériség híveinek sokmilliós tábora is „a nép”. A hazai és a nemzetközi kockázat is óriási, hiszen Egyiptom – még mindig – az arab világ vezető hatalma. Murszi baklövések sorozatát követte el, amikor elnöki rendeleteivel a saját hatalmát növelte. A környező arab országokban – Szíriától Líbián át Tunéziáig – a Muzulmán Testvériség számára Egyiptom volt az etalon, mondván, az iszlamisták képesek hatékonyan kormányozni a politikai iszlám segítségével, egyúttal betartani a demokrácia játékszabályait is. Ez az elképzelés vallott most kudarcot, ami Egyiptomban és másutt is azt az eszmét erősítheti a Testvériségben, hogy álmukat, az iszlám államot csak erőszakkal tudják megvalósítani. Az egyiptomi világi erőknek azt az érvelését, hogy a Testvériség nem érti a demokrácia lényegét, nem fogadják el. Murszi katasztrofális teljesítménye ezért nemzetközi csődnek számít. Egyiptomban a Testvériség – vezetőinek letartóztatása után – attól tart, hogy ismét illegalitásba kényszerítik, mint 1954-ben, amikor Nasszer betiltotta és hajtóvadászatot hirdetett ellene. Ez is, meg az egyre sűrűbben emlegetett algériai párhuzam az erőszakos ellenállásra ösztönözheti Murszi híveit. Itt kell megjegyezni: az elemzők többsége egyetért abban, hogy az elkövetkező napokban folytatódhat-fokozódhat az erőszak, de polgárháború nem lesz, mert a hadsereg – amely pillanatnyilag szorosabb kontaktusban van pl. az USA-val, mint a politikai elit – ellenőrzés alatt tudja tartani a helyzetet. Az algériai polgárháborúban 150 ezren vesztették életüket a kilencvenes években. A történelem egyik legvéresebb polgárháborúja is katonai puccsal kezdődött: az 1991-es parlamenti választások első fordulóját az Iszlám Üdvfront (FIS) elsöprő fölénnyel nyerte meg. A második fordulóra már nem került sor, a katonai puccs után az új rezsim lemondta, rendkívüli állapotot hirdetett, és betiltotta a FIS-t. Az 1992-ben kezdődött polgárháború 1999-ben ért véget, amikor a hadsereg támogatásával megválasztott Abdel-Azíz Buteflika meghirdette megbékélési politikáját. De időről időre máig terrortámadások rázzák meg az országot, Algériából származik az Iszlám Magreb al-Kaidája nevű terrorszervezet is. Egyiptom ideiglenes államfője új politikai menetrendet hirdetett, új elnök- és parlamenti választásokat akar. Ez hosszadalmas folyamat, Egyiptomban minden választást technikai okok miatt több szakaszban bonyolítanak le. Másfél éve az iszlamisták – a Testvériság és az an-Núr – kétharmados többséget szerzett, és elnöknek is iszlamistát választottak Murszi személyében. Hiába voltak az ún. világi pártok, hiába kampányoltak a nagyvárosi liberálisok. Az írástudatlan vidéki tömegek döntöttek: a mélyszegénységben élőknek a papjaik mondták meg, kire szavazzanak. Mi van, ha ez a jövő év februárjában megismétlődik? Jön egy újabb puccs?