Az ismeretlen McCartney

Többször a fórumozókat hívják segítségül, kiragadva egy-két hozzászólást, s úgy tálalják, mintha azok egy egész társadalom véleményét tükröznék. A Dal című tévéműsor révén is alkalmazták ezt a módszert. Az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi fordulóját idén jóval kevesebben támadták, mint az elmúlt években, ami örömteli. Az előszeretettel kritizálók is belátták, a műsor a magyar könnyűzenére komoly hatást gyakorol. Csemer Boglárka győzelme után Európa-szerte beindult az esélylatolgatás, hogy a Wars for Nothing című zeneszám hogyan szerepelhet az összeurópai seregszemlén. Tudom, a sok tucat dicsérő véleményből képtelenség izgalmas cikket írni, csak azt nem értem, hogy ezeket miért kell elhallgatni, s miért azt a pár, az igazságot mellőző, sok esetben sértő, uszító reakciót kell a kirakatba helyezni. Egy fórumozó megjegyezte, akkor lenne hatásos a háborúellenes dalocska, ha néhány frissen sebesült ukrán színesítené a színpadképet. Erre a hozzászólásra több portál ráharapott. Az internetes fórumozás uszító jellege már nem fér bele a sajtószabadságba. Nem engedném, hogy álnév mögé bújva bárki is írogasson. Ha szeretne hozzászólni, tegye valódi névvel. A fórumokat figyelve láthatjuk, hogy több „nick” mindig mindenhez hozzászól, pedig sokszor jobban tenné, ha csöndben maradna. Mintha így élnék ki ilyen-olyan frusztrációjukat. Persze nemcsak mifelénk, másutt is ez a helyzet. A zeneiparnál maradva, az elmúlt hetekben egy furcsa alkalmi páros, Kanye West és Paul McCartney két dalt is megjelentetett. Az egyik vezető közösségi portálon sok amerikai fejtette ki a véleményét. Volt, aki annak örült, hogy a rapper az ismeretlen előadókat is felkarolja. Egy másik fórumozó szerint Kanye-nek remek füle van a tehetséghez, és Paulból is sztárt fog faragni. Akadt olyan is, aki felrótta a „hatalmas szívű rappernek”, hogy miért segít egy vénemberen. Paul McCartney tehát szerintük olyan, mint a megboldogult Uhrin Benedek bácsi, aki hetvenen túl épített karriert. A történet itt még nem ért véget. Az amerikai sajtóban nagy port kavart, hogy a fiatalok mennyire nem ismerik még az élő legendáikat sem. Egy cikkíró szerint Paul McCartney elgondolkodhatna ezen. Nos, neki kell a legkevésbé töprengenie. Leginkább a médiának kellene tükröt állítania maga elé, s megkeresni a választ arra, vajon hol rontottuk ezt ennyire el. S helyrehozhatók-e még a dolgok.