Az evangélium legfőbb értéke mások szeretete és elfogadása

Orosch János nagyszombati érsek legutóbbi körlevele nagy port kavart, bár mentségére szóljon, hogy később átfogalmazta írását. Elmondhatjuk, hogy erősen túlzó iromány volt, s leegyszerűsítve azt nyilatkozta, hogy a homoszexualitás bűn, így bátor (botor) módon belépett egy bokszringbe. Helmut Dieser aacheni püspök felvette a kesztyűt a szlovákiai érsek ellen, bár valószínűleg ez nem volt szándékos. Nevezhetjük véletlennek, de kiválóan kapcsolódik a témánkhoz. Dieser a következőképp nyilatkozott: „A homoszexualitás – ahogyan azt a tudomány is alátámasztja – nem rendellenesség, nem betegség, nem valamiféle hiányosság megnyilvánulása, és pláne nem az eredendő bűn következménye... Egyszerűen nem mondhatjuk homoszexuális embereknek azt, hogy az érzéseik természetellenesek, ezért éljenek cölibátusban. Feladatunk, hogy egyházként újragondoljuk ezt a témát.”

Helmut Dieser szerint az egyháznak fejlődnie kellene, és az elfogadásra törekedhetne. De mi a helyzet valójában? Nincs egységes álláspont. 2021-ben a pápa jóváhagyta azt az állásfoglalást, miszerint katolikus pap nem adhatja áldását azonos neműek házasságára. A Hittani Kongregáció azzal támasztja alá, hogy a férfi és nő közötti házasság szentség, és az áldások a szentségekkel kapcsolatosak. Így az áldás nem terjeszthető ki azonos nemű párokra. Ferenc pápa a melegek házasságát nem támogatta korábban sem, viszont a bejegyzett élettársi kapcsolatokról elfogadóan nyilatkozott. Kijelentette: joguk van családra, és így jogilag védetté válhatnak.

Számtalan egyházi példát hozhatnánk még fel, de jelen esetben elég látni mind a három oldalt. Önmagában a pápai állásfoglalás a biztonságos aranyozott középút a témában. Érthető Helmut Dieser reformációs szándéka, ugyanis ha az ember hit által szeretne cselekedni, akkor ebben az esetben egy egyházi törvény fogja meggátolni azt, hogy ő „jót” tehessen. Aki ellentétes véleményen van, annak nem kell efféle lelki gondokkal megküzdenie, ugyanis a véleményüket is kimondhatják, illetve Ferenc pápa állásfoglalása védi őket. A melegeket jobban elfogadóknak és támogatóknak kicsit nehezebb a dolguk. Ebből a szempontból jogos lehet Dieser hozzászólása, miszerint „az evangélium legfőbb értéke a másik ember szeretete és elfogadása – olyannak, amilyen. Az egyház üzenete a homoszexuális embereknek is ugyanaz: Isten elfogad téged, mi mindannyian elfogadunk téged!”

Nehéz lehet úgy mondani bármit is, hogy tudjuk, mekkora felelősséget cipelünk a vállunkon. Legyen az egy nagyszombati érsek vagy egy aacheni püspök, esetleg a szomszédban horkoló pap a községben, az biztos, hogy amit mondanak, annak hatása lesz egy rétegre a közösségből. A téma érzékeny, szinte még tabu, s mindig két tábor fog a szónok ellen menni. Lesz, aki helyeselni fogja és szimpatizál, s akadnak ellenzők is, akiknél negatív visszhangot vált ki majd egy-egy nyilatkozat. „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele” – olvashatjuk a Szentírásban. De mi az igazság? A bűn és a kárhozat kettőse vagy az idejétmúlt gondolkodás és a reformálás szükségessége? Ez a téma is egy olyan ördögi kör áldozatává fog válni, mint a házasság előtti szex kérdése... A katolikus egyház világszinten való-színűleg tartózkodni fog a témában, és a pápa a békés kihátrálás mellett fog dönteni (ez nem az ő asztala – gondolja, pedig érintettek jó néhá-nyan az egyházon belül is).

A képzeletbeli bokszmeccsen, a bírói szembekötésnek köszönhetően, veszélyes húzások várhatóak egyeseknél.