Az EU ott van, ahol akarjuk, hogy legyen

Az európai országok egy részében így érdekes módon attól hangos a sajtó, hogy mennyi maszk és más felszerelés érkezett Kínából. Mintha ez egy szívesség lenne, amit Peking osztogat, és nem kellene fizetni érte. Eközben szidják az Európai Uniót, holott csak az történhet Brüsszelben, amit maguk a tagállamok jóváhagynak, és így is euró-százmilliárdok lettek megmozdítva a járvány elleni harcra.

Kétségtelen, a nemzeti reakciók erősek, és nem csak a határok lezárásáról van szó. A titkosszolgálatok a világ minden érintett országában bevetésen vannak, hogy segítsék az állami lélegeztetőgép-beszerzést, gyógyszeripari titkok kifürkészését és az ellátáshoz szükséges védőfelszerelések felhajtását. Mindenhol kevés van ezekből, kivéve abban az országban, ahol kitört a járvány, hiszen Kína ezeket január végétől, egész februáron át felvásárolta a világban.

Csehországban már azonosították is a felvásárlásokat, hiszen a cseh miniszterelnök nem épp Kína-barát politikát folytat, így nem volt diplomáciai kockázat e tények kimondásában.

Mások elkezdték Kínából érkező szállítmányok minőséget vizsgálni, így Spanyolországban, Hollandiában és több helyen kiderült, hogy nem felelnek meg a minősítéseknek a kínai cégek által szállított felszerelések. Még a magyar tiszti főorvos is elismerte, hogy „különböző minőségűek a beszerzések”. Ehhez képest is egészen meglepő, hogy a tagállamok sajtóhíreiben több helyütt azt találjuk, hogy segítség csak keletről érkezik. Az már csak hab a tortán, hogy a Moscow Times értesülései szerint az olaszok már kémeket is azonosítottak a segítségül küldött orosz egészségügyi csapat tagjai között.

De Kína sem ingyen adja a maszkokat, azokért fizetni kell, nem is keveset. És csatolt termékként érkezik Peking szeme, füle és bélyege. 
A mérleg másik serpenyőjébe is ideje lenne belenézni. Az EU Koronavírus-járvány elleni befektetési kezdeményezés elnevezésű alapja 37 milliárd eurót fordít a nemzeti egészségügy, a kis- és középvállalkozások támogatására és gazdasági ösztönző intézkedések finanszírozására; a SURE névre keresztelt uniós alapból az államilag támogatott munkahelymegőrzési rendszerre, tehát kifejezetten a munkanélküliség enyhítésére jut 100 milliárd euró, míg az Európai Központi Bank „Pandemic Emergency Purchase Programme (PEPP)” programja 750 milliárd eurónyi értékpapír-vásárlással önt pénzt a tagállamokba. A sort lehetne folytatni. Közös uniós egészségügyi felszerelésbeszerzés indult már egy hónapja, de láthatjuk az együttműködést, amikor német helikoptereken viszik a francia és olasz pácienseket német kórházakba. Az Európai Unió annyit tesz, amennyit a tagállamai jóváhagynak neki.

Kína és Oroszország viszont pontosan annyit tesz, és azt, ami a saját érdekében áll. Az Egyesült Államok pedig – döbbenetes módon – keveset tett eddig, hetekig a maga polgárai veszélyeztetését is ölbe tett kézzel nézte. A tanulság számunkra, uniós polgárok számára: olyan kormányokra van szükség, amelyek felismerik, hogy mely területeken kell biztosítania az EU-nak a saját stratégiai ellátását.

Megalakulásakor az Európai Unió ezt az élelmiszer-ellátásra terjesztette ki, ez volt a közös mezőgazdasági politika alapja. Néhány más területen is voltak törekvések az uniós önállóság elérésére. Például az elmúlt években – eddig nem túl sikeresen – az informatikai eszközök terén. De hogy az egészségügyi alapeszközökben vagy éppen energiahordozókban külső államokra szoruljunk… ez láthatóan életveszélyes. És tagállamonként külön-külön vagy egyáltalán meg sem oldható ez a dolog, vagy sokkal drágábban. Így tehát ez a krízis is épp azt bizonyítja, hogy a megoldás a több Európa lenne, nem a kevesebb. Ettől persze nem biztos, hogy ebbe az irányba fogunk menni.