Az energetika mágneses vonzereje

A héten újra bebizonyosodott, hogy az állami kézben lévő energetika tízmilliárdos nagyságrendű éves forgalma az utolsó pillanatig mágnesként vonzza a politikusokat. Peter Magvaši, aki most ugyan szociálisügyi miniszter – egyébként az SDĽ legismertebb nehézipari lobbistája – egyenes adásban tagadta meg a kormánykoalíció gázipari privatizációs modelljét. Ezzel többek közt a drága pénzért felbérelt külföldi privatizációs tanácsadót sokkolta, amely épp most küldözgeti szét a hivatalos ajánlatot az érdeklődőknek. Magvaši felvetését meglehetősen logikátlan érveléssel a nyugdíjreform pénzügyi fedezetével indokolta. Ezzel kapcsolatban valóban lenne mit megmagyaráznia, főként azt, miért nem volt képes időben elvégezni saját feladatát, és már jóval korábban a parlament elé juttatni a reformmal összefüggő törvényeket. Ezek tárgyalását a kormány e héten sem zárta le, bár nyilvánvalóan a miniszterek is tisztában vannak vele, hogy sokáig már nem halogathatják. A struccpolitika ugyanis kétélű fegyver, minél jobban örülünk annak, hogy minisztereink nem mernek a nyugdíjkorhatár-emeléssel a nép elé állni, annál nagyobb az esélye annak, hogy kifutnak az időből és a nyugdíjrendszer pénzügyi összeomlásának megakadályozására csak az elvonások azonnali növelése marad.

Közben a Szlovák Gázművek (SPP) bejelentette: idén eddig 10 milliárd koronás vesztesége van a földgáz eladásából. Ez a tavalyihoz képest 3 miliárddal több, pedig a mérleget még a Globtel mobilszolgáltató kisebbségi részvénycsomagjának eladásából származó 2,5 milliárd korona is javította. A földgáz beszerzési ára jelenleg köbméterenként 6,07 korona, uniós tagság esetén még 70 százalékos emelésre lenne szükség ahhoz, hogy kialakuljon az ott szokásos árképzés. A gázáremelésről ezen a héten is folyó vitában az eddig sündisznóállást felvevő szakszervezeti oldal részéről hosszú idő után végre egy használható érvet is hallhattunk. Eszerint a kormánynak a lakossági többletkiadásokat nem új szociális juttatások bevezetésével kellene kompenzálnia. Ehelyett a személyi jövedelemadó lefaragását javasolják, különféle adóalap-csökkentő tételek bevezetésével. A pénzügyminiszter, aki eddig ezen a téren még azokat az lépéseket is megakadályozta, amelyek pedig még a környező volt szocialista országokban is teljesen természetesek, egyelőre nem reagált a felvetésre.

Az elektroenergetika területére már korábban többször elkalandozó Ján Čarnogurský pedig a szerdai kormányülésen azzal keltett nagy meglepetést, hogy politikai vétót emelt a Jaslovské Bohunice-i atomerőmű leállításának finanszírozására hivatott nemzetközi pénzalappal szemben. Érvelésének logikája legfeljebb Magvašiéval vethető össze: szerinte az uniós ellenőröknek bármit be lehet beszélni, közben pedig a pénz nem jut majd el a bohunicei emberekhez. Erre azon nyomban összehívták a legfelső politikai fórumot, a koalíciós tanácsot, amelynek ülése után Čarnogurský továbbengedte az anyagot. Lépése viszont láthatólag feldobta Robert Ficot, aki – gondolván, hogy a mostani kormány mindent pénzzé tesz – egy ideje a biztosan állami kézben maradó atomenergetika iránt mutat felettébb élénk érdeklődést. A V-1-es atomerőmű túlélése számára is új reményt jelent, hiszen így talán nem kell belevágnia a további mohi reaktorok befejezéséért tervezett, sokkal nagyobb politikai kockázatot jelentő küzdelembe. A bohunicei blokkok felszámolása különben várhatóan rendszeres vitatéma lesz. E területen két probléma van: az egyik, a villamosművek bár tudta, milyen nyomás létezik a bezárásra, önkényesen az utóbbi évek során közel 10 milliárd koronát költött a felújításukra; a másik, a felszámolásra 16 milliárd korona kellene, csak éppen az erre a célra létrehozott alap – ahogy ez nálunk lenni szokott – teljesen üres.

Akinek az érintettek közül esetleg elkerülte volna a figyelmét: a héten biztossá vált, hogy novemberben a Betétvédelmi Alap megkezdi a Devín Bankban bennragadt lakossági betétek kifizetését. Ehhez a jegybanktól vesz fel hitelt. Lemondott ugyanis arról, hogy a többi bank nyakába akasszon újabb rendkívüli befizetést – mondván, ha a parlament a következő ülésén jóváhagyja a vonatkozó törvény módosítását, a jövő évtől úgyis jócskán megvágják azokat a bankokat, amelyek épp nem ügyfeleik pénzének ellopásaként képzelik el a pénzügyi szakmát. Ha esetleg a komoly politikai háttér ellenére mégis napirendre kerülne a politikusi felelősség kérdése, felhívjuk a figyelmet arra, hogy a jövő évi hatalmas elvonások ellenére is a Betétvédelmi Alap legfeljebb 2005 végére lesz képes megemészteni a Devín Bank csődjét. A jegybank elnöke egyébként szerdán közölte: két csúcsmenedzser ellen már feljelentést tettek és ezeket újabban követik. Meglátjuk, ezek a perek mennyire hasonlítanak majd azokra, amelyeket a mečiarizmus bankpraktikái után 1999-ben indítottak – csak azt nem hallottuk, hogy valóban elítéltek volna valakit az állami nagybankok kiürítéséért.