Az első és a második forduló

Az elnökválasztás az alkotmány szövegezése okán rendszeresen kétfordulós Szlovákiában. Az első fordulóból a másodikba a két legtöbb szavazatot szerzett jelölt jut. Azaz végül a két legnépszerűbb induló közt dől el a verseny. Miért induljon hát az olyan személy, akinek nincsen reális esélye, hogy az első kettő közé kerüljön? Pláne, ha éppen amiatt, mert magyar?

Az első érv szerint azért, hogy a magyarok az ország egészének nyilvánossága előtt megmutassák magukat. Ez az érv önmagában nem sok, hiszen ezt aránylag kevés ember igényli.

Tágabb értelmet akkor kap a „megmutatás”, ha sokak céljait foglalja magában, és hozzájuk visz közelebb. Magyarként nyilvánvalóan a legfontosabb a magyar célok bemutatása volna, ugyanis ezek hosszú ideje kikerültek a szlovák tömegkommunikációs eszközökből. Ám az elnökjelöltség televíziós vitái, sajtófigyelme lehetőséget kínál bemutatásukra.

Puszta megjelenítésük azonban aligha hoz lényegesen közelebb a megvalósulásukhoz. Ugyanis beleütköznek a szlovákság többségének magyarságképébe, amit az elmúlt két évszázadban teleraktak agresszív nemzeti öntudatképző elemekkel.

Alkupozíció

A következő argumentum úgy hangzik, hogy éppen emiatt magyarként bárminek az eléréséhez alkupozíció kell. Azaz erős érdekkötődés és kényszerítés. Ahhoz pedig a magyar jelölt jelentős támogatottságára van szükség az elnökválasztás első fordulójában. Ha ugyanis a szlovákiai magyarok nagy többsége a magyar jelöltre szavaz, akkor ő a második forduló előtt sokat kérhet a támogatásáért cserébe. Minél nagyobb a magyar elnökjelölt támogatottsága az első választási fordulóban, tehát minél többen szavaznak rá, annál nagyobb az értéke: annál több, a magyarok számára fontos dolgot igényelhet a második forduló előtt a támogatásáért! Hozzátehetjük, hogy nemcsak a jelöltektől, hanem a mögöttük álló politikai pártoktól is. Aránylag szoros első fordulós eredmény esetén ugyanis a magyar szavazók akár el is dönthetik a második fordulót. (Persze csak ha céltudatosak és fegyelmezettek.) Aminek értelemszerűen meg lehet kérni az árát!

Korunk lehetősége

Ám korunkban ennél több is lehetséges! Amennyiben ugyanis a magyar egyenjogúságot össze tudjuk kapcsolni a szlovák nemzeti fejlődéssel, akkor a kapcsolatunkban új fejezet nyílhat. Eddig a nemzeti harc képe dominálta a két nemzet viszonyát, és ez javarészt ma is így van. Ám a 21. század új lehetőséget kínál!

Az egyik alapja az a fontos felismerés, hogy a kis államoknak a befolyásuk is kisebb az Európai Unióban. Ez a valóság. A másik, hogy Európa évszázada tartó globális térvesztése nemcsak folytatódott, hanem az egyszerű ember számára is érezhetővé vált.

A kis országok összefogása emiatt fontos lett. Hacsak nem kívánnak ismét egyik-másik nagyhatalom érdekeinek a kiszolgálóivá, eszközeivé válni és maradni, akkor más lehetőségük nincsen, mint az összefogás. Így például Közép-Európában ismét európai nagyhatalommá válhatnának. Ám csak együtt.

Ennek megvan itt a történelmi hagyománya, ám azt a nemzetté válás korában a felek szétverték. Most azonban egyre többen látják, hogy kicsinyként a nemzeti jövőjük is kétséges.

Kiút a megosztottságból

Egy magyar köztársaságielnök-jelölt esélyt kap arra, hogy bekapcsolódjon az össz-szlovákiai közbeszédbe, benne pedig az állam alapelveiről folyó diskurzusba. Céljaként megfogalmazhatja, hogy a magyarok magyarként teljes értékűen tartozzanak bele az ország politikai közösségébe! Kifejtheti, a szlovákiai magyarok elfogadása és elismerése kulturálisan különösen értékes közösségként véget vetne annak az évszázados gyűlölködésnek, amit a két nemzet nemzeti harcai teremtettek. A magyar nyelv és kultúra sajátosságainak védelme, a népcsoport sajátos jogainak megadása új fejezetet nyitna. Megszüntetné a két nemzet kulturális és politikai elválasztását.

Majd a szlovák és a magyar kultúra kreatív erejének összekapcsolása új dinamikát adhatna mindkettőnek. Méghozzá a globalizáció éleződő versenyének idején. Olyan időszakban, amikor az egyes kultúrák elsősorban a maguk erejére számíthatnak, ha fokozatosan elmaradva nem akarnak ismét függésbe kerülni másoktól annak minden következményével. Hozzáteheti, hogy a szlovákiai magyarok különösen fontos szerepet játszhatnának ebben a közeledésben, hiszen mind a két kultúrát ismerik. Azaz nem asszimiláltként, hanem magyarként lennének hasznosak Szlovákiában.

Mindeddig a magyar kisebbség megmaradásához elengedhetetlenül szükséges minimális célokat is az ország szétverésével azonosították. Köztük van a nyelvi egyenlőség, az önkormányzatiság, a regionális fejlődés és persze az alkotmányos egyenlőség. Ám most ezek a két nemzet egymásra találását segítenék, új évszázados fejlődést indítva. A magyar elnökjelölt hitelesen jelenthetné ki, hogy a két ország összefogását szeretné. Általa pedig kiutat kínálna az eddigi megosztottságból, kicsinységből, gyengeségből, kiszolgáltatottságból.

Mások eszköze

Persze más látásmód is lehetséges, és láthatóan van is. A 21. században a szlovákiai magyarokra megint egy szélesebb küzdelemben használható eszközként lehet tekinteni. Az a baj ezzel a látásmóddal, hogy éppen azt nem szünteti meg, ami a térség legfontosabb problémája és kiszolgáltatottságának legfőbb modern oka: a kis nemzetek, különösen a szlovákok és a magyarok ellenségeskedését. Ebben a látásmódban a szlovákiai magyarok mindenekelőtt eszközök, akikre elsősorban abból a szempontból lehet (és többek szerint kell is) tekinteni, hogy feltételezhetően ki mellé állnak. Elég a feltételezés, hogy a másik mellé, és már indokoltnak is mondható a visszaszorításuk.

Csakhogy ez a szemléletmód az országban fenntartja a nacionalizmus alapellentmondását: azt, hogy a saját nemzetem érdekeinek alárendelhető mások nemzeti szabadsága és egyenlősége. Az ellentmondás egyik következménye, hogy ez a relativizmus azután a sajátjaikra is kiterjed. Hiszen a minta adott. Általa pedig a saját érdek alá a saját nemzetbéliek is betuszkolhatók. A nemzeti szabadság és egyenlőség megtagadása másoktól visszájára fordítja e két eszme egyetemes érvényét. Az eredmény a negatív emberi jogi univerzalizmus, azaz az ember – a saját nemzetbéli is – a saját érdek, karrier eszközévé válik. Hiszen, ha a világ rendje ilyen, miért lenne más otthon. Ez a hatás jól látható a szlovákiai politika jellegén.

Mi a siker?

Nos, ebben a világban a szlovákiai magyar politika sikerét nem egy, hanem több szempont alapján ajánlott értékelni. Így az elnökjelöltét is. Az egyik nyilvánvalóan az, hogy a magyar kisebbség számára mit tud érdekként kipréselni a második forduló egyik-másik jelöltjéből, illetve a mögötte álló politikai erőkből. A másik pedig, hogy nyilvános fellépéseivel milyen hatást gyakorol a szlovák közgondolkodásra, mekkora változást ér el a magyarokról eddig megalkotott képben.

Ehhez persze még egy képességgel kell bírnia. Meg kell mutatnia, hogy alkalmas, jó, sőt a többieknél is jobb elnöke lenne az országnak! Így azt, hogy a nemzeti többséghez tartozók a jelenleg uralkodó nemzeti értékrend okán nem választják őt, tehát amiatt, mert magyar. Amúgy az ő elnöki programja a legjobb!