Átkozott akció

A járvány előtt nagyon sokan megéltek abból, hogy lehúzták a turistákat. Szinte mindenhol a világon voltak olyan csoportok, amelyek nem valódi, minőségi terméket, élményt kínáltak, hanem a túlárazásból vagy akár átverésekből szerezték a bevételüket. Ki ne találkozott volna már taxishiénákkal, itt a piros, hol a piros átverésekkel, túlárazott éttermekkel, kávézókkal, és a háttérben felvillan néhány hír az éjszakai bárok rémtörténeteiről, amikor a gyanútlan turistát akár több ezer eurós számla megfizetésére kényszerítették, holott csak egy-két italt fogyasztott…

Ezek a praktikák nem tűnnek el a járvány után sem, ám egyre többen az online térben folytatják a lehúzásokat, számos cég pont arra építi az üzletpolitikáját, hogy olcsó termékkel csábít, majd a végösszeg sokszor az eredeti duplája is lesz. A lehúzások tárháza pedig végtelen, gyakorlatilag mindenért extra díjat fizettetnek. Sőt, ha náluk foglal valaki, akkor az ő ügyfélszabályzatuk lesz érvényes a jegyre, nem pedig a járatot üzemeltető légitársaságé. Ez pedig kifejezetten hátrányos lehet így, járvány idején, hiszen még számos légitársaság rugalmasan kezeli a lemondásokat, ám egy ilyen, közvetítőn vásárolt jegynél ezt már nem kapja meg az utas.

Bevallom, korábban eszembe se jutott, hogy ilyen oldalon foglaljak, nem is foglalkoztam ezzel. Ám többen is felhívták a figyelmem, milyen olcsó ez meg az az oldal, akkor gondoltam, ellenőrzöm, hol van a trükk. Mert a kereséseknél meglepően gyakran kínálja fel ezeket az oldalakat (sokat fizetnek, hogy mind több embert csaljanak csapdába). Magam is megdöbbentem, milyen új módszerek terjedtek el az utóbbi időben, hogy lesz az olcsó jegyből méregdrága verzió. Ha olcsó fapados jegyet vennénk (amely esetében a cégek hasonlóan mindenért külön pénzt kérnek, így kevesebb lehetőség van a trükközésre), akkor felbukkan a klubtagoknak szóló ár – az csak később derül ki, hogy ennek havi, éves ára van, amely akár 50–100 euró is lehet. Nesze neked olcsó fapados! Ha pedig a prémium légitársaságokra foglalnánk a közvetítőkön keresztül, akkor mindent külön árusítanak, miközben a légitársaságnál az előzetesen feltüntetett ár mindent tartalmaz. Külön fizetni kell a feladható poggyászért, a rugalmasságért, az ülés kiválasztásáért és azért is, hogy ha valami gond felmerül, amit hirtelen intézni kell, akkor felvegyék a telefont (fizetés nélkül „alacsony prioritású” lesz az ügyfél). Ez aztán extra szolgáltatás… Mert e-mailt nem írhatunk, ha pedig az üzemeltető légitársaságot hívnánk, azt a választ kapjuk (a legtöbb esetben): forduljon a kérésével ahhoz az irodához, ahol a jegyet vette. Végül az eredeti, közvetítő oldalon kínált ár (520 euró) 970 euróra nő, ha mindenért fizetünk, amit a légitársasági ár (545 euró) eleve tartalmaz.

Nem új jelenségről van szó, csak a pofátlanság szintje nőtt. Korábban is árulták a repülőjegyeket 1 euróért, ami végül ilyen-olyan illetékekkel nőtt, végül 50 euró vagy több lett belőle. A tengerparti nyaralásoknál szintén a meghirdetett ár dupláját is fizethettük, ha hozzáadtuk a kötelezően fizetendőket (illetékek, adók). Ez ma már az utazási irodák és a légitársaságok esetében eltűnt, ideje lenne a közvetítő oldalakat is rákényszeríteni arra, hogy kerüljék a trükközést. Míg ez nem történik meg, addig mi csak annyit tehetünk, hogy elkerüljük a közvetítő oldalakat, vagy csak akkor foglaljunk ott, ha mindent összevetve jobban járunk. Reménykedve, hogy az út során nem lesz baj (késés, átfoglalás, járattörlés), mert akkor az tizedik sikertelen telefonhívás után átkozni fogjuk a percet, amikor rákattintottunk a „kedvezőbb” jegyárra…