Arafat szobra talapzat nélkül is még a helyén van

Kellős közepén az Irak körüli hercehurcának úgy kellett Izraelnek ez az előrehozott választás, mint palesztin merénylőnek az idő előtti detonáció – csak magának ártott. Maradt a politikai patthelyzet, a felaprózott parlament, koalíciót csak rosszat vagy labilist lehet létrehozni, s még a washingtoni őrangyalok is mással vannak elfoglalva. Az izraeli választás miatt a bizonytalan jövőbe halasztódott a palesztin voksolás, amely – ezt bátran megelőlegezhetjük – aligha lett volna fenékig demokratikus, aligha buktatta volna meg látványosan Arafatot, s alighanem bizonyította volna a Hamász nyugtalanító térnyerését. De lett volna – s lenne miből kiindulni. Már ha az elkövetkező hónapokban akadna olyan szervezet vagy kormányzat, amely olthatatlan vágyat érezne arra, hogy belenyúljon a közel-keleti darázsfészekbe. Ennek minimális az esélye, ellentétben az izraeli belpolitikai helyzet csillapulásával – ez még mindig bekövetkezett. Palesztin oldalon egészen másról van szó, ott forradalommal felérő belső reformokra lenne szükség. Először is, Jasszer Arafat hatalma túl nagy, de tényleges befolyása túl kicsi. Magyarán: Arafat szimbólum a sajátjai között és külföldön is, egy élő legenda és dicső-keserves múlt, önmaga emlékműve – talapzat nélkül. A PFSZ és benne a Fatah szétmállott alatta, a radikális iszlám erők pedig futószalagon gyártják a saját mártírjaikat. Tudományos módszerekkel sem lehet felmérni, mit is akarnak a palesztinok. Az intifáda támogatottsága 80 százalékos, de hogy fegyveres legyen-e vagy csak kődobálásos-tüntetéses, csak a megszállt területekre korlátozódjon vagy Izraelre is, a saját állam létrehozása legyen-e a célja vagy Izrael megsemmisítése – erről erősen megoszlanak a vélemények. ĺgy aztán azt is nehéz megjósolni, hogy a tehetetlenségbe dicsőült Arafat felettébb esedékes távozása után ki léphet a helyébe. A második számú Fatah-vezér, az amerikaiak által is elfogadhatónak tartott, reformpárti hírében álló Mahmud Abbasz esélyeit mára nemcsak a palesztinok radikalizálódása, hanem a féltékeny Arafat is csökkentette. Az Al-Aksza Mártírok Brigádjait vezető Marvan Barguti ugyan máris nemzeti hős, de izraeli börtönben ül s egyhamar nem szabadul. Arafattal igazából csak a Hamász-alapító, Ahmed Jaszin sejk veszi fel a versenyt, de az ő választási győzelme nemcsak a palesztin ügy nemzetközi támogatását nullázná le, hanem egy fegyveres belviszály lehetőségét is előrevetíti. Ilyen kínálat mellett nem csoda, hogy Arafat szobra talapzat nélkül is még a helyén van.