Ami sok, az... kevés

A Tévedhetetlen tértivevényhez címzett faluszéli kocsma udvarán ácsorogtak, és megkísérelték megnyitni az idei fröccsszezont. Mivel a hideg miatt ez nem nagyon akart sikerülni, geopolitikai és gazdasági fejtegetésekkel segítették az idő múlását. 
Ervin csalódottan csapkodta az egyik műanyag fehér kerti szék támláját, mondván, hogy ő a soron következő gazdasági válságra már felkészült. Most meg egyszercsak valahol valakik úgy döntenek, hogy a világégés elmarad. Bandika nyugtatni próbálta: elmaradt a genfi autószalon, meg lefújták a hétvégén esedékes lipcsei könyvvásárt is, úgyhogy nem csak a gazdasági válság rajongói maradnak program nélkül. Tessék szíves lenni megérteni, hogy ez az ön érdekében is történik – olvasta Ervin fejére szigorú szemekkel a kontextust. De Ervin hangulata tovább hanyatlott. Ha történik valami, az az én érdekemben történik, mostantól pedig az is, ha nem. Egyáltalán... nevezhető történésnek, ha valami elmarad, vagyis a meg nem történés útjára lép? 

Bandika bólintott a pultosnak, hogy igen, jöhet még egy kör, mert a poharak üresek, aztán mondott egy még aktuálisabbat. Hogy azt beszélik a világhálóba akadt polgártársaink, hogy Igor Matovičnak több mint háromszáz olvasatlan SMS van a telefonjában, az elektronikus postafiókjában meg több mint ezer olvasatlan e-mail. A leendő szlovák miniszterelnök szerint nem volt ideje a napokban elolvasni ezeket, így azt sem vette észre, hogy SMS-ben gratulált neki többek közt az államfő is. 
Ervin elfogadta a második poharat, és elismerte, hogy Matovičnak nem lehet könnyű. Ha az ember egy kedves üzenetet kap, megörül neki, visszaolvassa, feldobja a kedvét, napját. De üzenetből is megárt a sok, és Matovičéit sem fogja valószínűleg elolvasni már senki. Tudom milyen az, amikor sok az olvasatlan üzenet a postámban, és én sem vettem még észre, hogy az államfő gratulált volna nekem... talán éppen ezért – merengett a hat fokban Ervin. De ön nem is nyert választást – szúrta közbe Bandika. Hála a jóistennek, nem – bólintott akkurátusan amaz. Aztán visszakanyarodott a válsághoz, mondván szerinte mindenképpen fura, hogy eddig arra számítottunk, hogy a válság a járvány miatt következik be, most meg már arra, hogy amiatt sem, vagyis... úgymond... betegség miatt elmarad. Ha ezek a furcsa dolgok nem lennének, valószínűleg nagyon unatkoznánk – vonták le a tanulságot közösen, aztán bementek, mert rájött az eső.
A szerző a Vasárnap munkatársa