Ami a rostámon fennakadt

Kampánykezdés – Budapesten

Nyilván az őszi megyei választásokra is gondolva találkoztak az MKP vezetői Budapesten Orbán Viktorral, aki két lényeges bejelentést tett: a magyar kormány több tízmilliárd forinttal támogatná a dél-szlovákiai kistérségekben élő magyar kis- és középvállalkozókat. Ez jelentős segítség, ha a pénzek nem tűnnek el a konjunktúralovagok és a csókosok zsebében. Orbán Viktor hangsúlyozta azt is, hogy pénzhiány miatt a Kárpát-medencében egyetlen magyar iskola sem szűnhet meg, ami ugyancsak kiemelkedően fontos elhatározás. Szó volt még határátkelők megnyitásáról, hidak, utak építéséről, remélhetően az Ipoly mentén és más, jobb sorsa érdemes régiókban is. Mindez komoly muníció lesz a szlovákiai megyei választási kampányban, amely tulajdonképpen a magyar fővárosban el is kezdődött. Az MKP vezetői minden bizonnyal meghallgatták az ajánlásokat a voksolás előtti politikai lépésekről. Ezt a párt hazai internetes szócsövének tudósítása is megerősítette. Orbán Viktortól a Körkép.sk azt kérdezte, tervezi-e a két párt a választások előtti együttműködést. Orbán Viktor elmondta, támogatják az MKP-t, mert a „vegyes párt: feloldódás, a magyar párt: megmaradás”. Világos válasz, több ténybeli hibával. A szlovákiai magyarság lélekszáma sajnos akkor is csökkent, amikor még csak az MKP létezett. A Hídnak pedig nincs egyetlen olyan megnyilvánulása sem, amely az asszimilációt támogatná. Mindenesetre a folytatásról Menyhárték döntenek, a budapesti találkozó alapján is.

Rátenyerelnének a közmédiára

Rövidesen lejár Václav Mikának, a szlovákiai köztévé és közrádió (RTVS) vezérigazgatójának megbízatási ideje, ezért Robert Fico és Andrej Danko is elérkezettnek látja az időt a két médium bekebelezésére. Pedig a kedvező nézettségi, illetve hallgatottsági mutatók egyáltalán nem indokolják a vezetőváltást. Fico már többször ingerülten kioktatta a műsorvezetőket arról, hogy tőle mit kérdezhetnek és mit nem. Nem is olyan rég csak egyedül volt hajlandó szerepelni a tévé politikai vitaműsorában. Mostani médiaostromában alighanem ismét Orbán Viktor példája lebeg előtte. A magyar kormányfő évekkel ezelőtt kerek perec kijelentette, hogy a közmédiumok feladata a kormány politikájának népszerűsítése. A munkatársak többsége azóta 200 százalékkal lihegi túl ezt az ukázt.

Belecsapott a lecsóba Andrej Danko is, aki megszüntetné a közszolgálatiságot, „államosítaná” a két médiumot és a költségvetésből finanszírozná, a „cukor és korbács” taktikát alkalmazva. Az ilyen ötletek nyilvánvalóan a sajtószabadság elleni támadások, amelyeket Csehországban elsősorban a civil szervezetek és a polgárok fellépésének köszönhetően többször is sikerrel vertek vissza. Nagy kérdés, hogy nálunk a cseh példát követjük-e? Vajon a polgárok fontosnak tartják-e a közmédiumok függetlenségének megőrzését, lesz-e ehhez a küzdelemhez kellő kurázsi, vagy úgy járunk, mint Magyarország, ahol már csak a politikai bálványimádók és a mazochisták kapcsolnak az M1-re és a Kossuth Rádióra.

Hit és remény

Megható tudósítást hallgattam Beregszászról, ahol bemutatták a Vegyétek és énekeljétek című kötetet, amely a Kárpát-medencei vallásos népénekeket adja közre. Például Zoboraljáról és más dél-szlovákiai régiókból is. Nem kimondottan egyházi énekek ezek, sokkal inkább népdalokkal rokoníthatók, amelyeket baráti összejöveteleken, közösségi ünnepeken énekeltek – mondta Keresztes Dénes, a kiadványt jegyző Keresztény Értelmiségiek Szövetségének alelnöke. Aztán arról is beszámoltak a portálok, hogy Rózsahegyen reggel egy fiatal tanítónő, este pedig egy 72 éves nyugdíjas ugrott a vonat elé. Meg hogy a Kék Bálna internetes baromság állítólag már nálunk is szedett áldozatokat a tinédzserek között. Tudom, véletlen egybeesés, mégis jelzésértékű. Téved, aki azt állítja, hogy sosem volt olyan gonosz és kíméletlen a világ, mint napjainkban. Elég csak húsvétkor arra gondolni, hogy az első koncepciós per Jézus halálra ítélése volt, a bibliai Bar Abbas, azaz Barabás pedig rabló és a mai fogalmaink szerint terrorista volt. Ha csak röpke pillantást vetünk az elmúlt évszázadok véres, ostoba tragédiáira, elmondhatjuk, eleinknek sem volt könnyebb az életük. Sőt... De éppen a most napvilágot látott könyv is igazolja, hogy volt mibe kapaszkodniuk. Hitük erőt adott megpróbáltatásaik elviseléséhez, enyhítette bánatukat. Bárcsak példaképül szolgálnának azoknak is, akik ma céltalanul, nekikeseredve, fogódzókat nem találva múlatják az időt. Mert vészesen sokan tévednek önsorsrontó tévutakra.

Szilvássy József