Ami a rostámon fennakadt

Karácsony előtt jelentette be a rendőrség: nem fogja vizsgálni, hogy Robert Kaliňák miként vásárolt tulajdonrészt Ladislav Bašternák egyik cégében. A több más ügyben is sáros belügyminiszter ezután cinikusan vágta a szemünkbe, hogy felsőbb politikai körökben nincs korrupció, tehát okafogyott a nyomozás. Megtehette, mert a lakosság egyre nagyobb része már csak legyint a bűnüldöző szervek nyilván a főnöküknek tetsző tétlensége láttán, ellenzéki oldalon pedig nincsenek karizmatikus személyiségek, legfeljebb mitugrász hordószónokok.

Ezért győzködik Andrej Kiska köztársasági elnököt, hogy 2019-ben, jelenlegi megbízatási idejének lejárta után alakítson pártot, majd pedig a 2020-ban esedékes parlamenti voksoláson induljon miniszterelnök-jelöltként. Ha valóban komolyan gondolja a riasztó méreteket öltő szlovákiai korrupció és a jelenlegi kormánykoalíció garázdálkodásai elleni harcot, akkor cselekednie kell, mert a Grassalkovich-palotából csak szónokolhat, olyan gyenge az alkotmányos jogköre – így érvelnek a hívei.

Még van ideje a végső válasszal, viszont az ország addig tovább süllyedhet a felderítetlen törvénytelenségek mocsarába. Ha csak nem buzog fel a civil kurázsi a polgárokban, és nemcsak néhányan, hanem egyre többen elégelik meg az ország szétlopkodását.

Felfüggesztett agymosás

Kossuth rádió, Budapest. Híreket mondunk – hangzik el óránként a magyarországi közrádióban. Legtöbbször azonban makrogazdasági eredményeket, statisztikai adatokat zúdítanak a hallgatókra, végül pedig államtitkárok siserehadát idézve szajkózzák, hogy „Magyarország erősödik”, A három legnagyobb nemzetközi minősítő nemrég valóban kiemelte a bóvli kategóriából Magyarországot. Ugyanakkor a visegrádi három partner vagy a balti szovjet utódállamok gazdasági megítélése továbbra is sokkal kedvezőbb. Mégsem hozsannáznak az ottani közmédiumok. Nincs az unióban a budapestihez hasonló közszolgálati adó, amely így megcsúfolná a megnevezését. Most az élet felülírta ezt a gyomorforgató gyakorlatot is. Földrészünket fogvacogtató mínuszok árasztották el, még a Kossuth is legfontosabb hírértékű eseményként a civilszervezeteknek, valamint az állami szerveknek a hajléktalanokat és másokat mentő erőfeszítéseiről számolt be. Legalább rövid időre ezen a hullámhosszon is tisztességes tájékoztatást hallgathattunk, agymosás helyett.

Ismerős erdélyi dilemmák

Sokan bírálják mostanság a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetőit, mert együttműködési megállapodást kötöttek a kényelmes parlamenti többséggel rendelkező új baloldali bukaresti kormánnyal. Tőkés László szerint az RMDSZ már 27 éve tévúton jár, hiszen ilyen alku főleg egy szoclib kabinet regnálása idején nem vezethet célhoz. Kelemen Hunor pártelnök így érvel: „Az RMDSZ arra a következtetésre jutott, hogy hasznosabb a konstruktív együttműködés a kormánnyal, mivel csak így lehet esély a kisebbségi ügyek rendezésére, továbbá az erdélyi magyarságot érintő gazdasági és regionális döntések befolyásolására”.

Kolozsvárról és a Székelyföldről jórészt a tavaly tavasszal fellángolt szlovákiai politikai viták és dilemmák visszhangoznak felénk: vajon morális arculatvesztéssel jár-e, ha a 6–7 százalékos párt a kisebbségi érdekérvényesítés és a közösségi jogbővítés szándékával politikai alkut köt merőben más értékrendet képviselő pártokkal?

Szilvássy József