Ami a rostámon fennakadt

Az MKP valóban sikeresen szerepelt, ám az eddigi 41 megyei képviselője helyett 33 jelöltje került be a testületekbe. S a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járásban országos viszonylatban a legalacsonyabbak közé tartozott a részvétel. Hasonló feladat vár a Híd vezetésére is, amelynek a gyenge szereplés okaira kell fényt deríteni. Főleg Pataky Károly, továbbá a bodrogközi jelöltjei, valamint Agócs Attila és Jobbágy József eredményét emelheti ki. Ezután mindkét helyen mérlegelni kellene – már a 2020-ban esedékes parlamenti választásokra gondolva – a párbeszéd felújítását. Akadnak, akik szerint a Híd további támogatókat veszít, az MKP pedig gyarapodni fog. Majd a helyhatósági, illetve az európai parlamenti választások megmutatják, mennyire reális ez a várakozás. Elgondolkoztató, amire éppen Pataky Károly figyelmeztet: öt év múlva már egyszerre rendezik az önkormányzati és a megyei voksolást, tehát jóval nagyobb lehet a részvételi arány. Emiatt tovább csökkenhet az ismét külön induló magyar jelöltek bejutási esélye. A viszálykodások miatt ugyanilyen helyzet állhat elő már korábban, a parlamenti választáson is. Ezért nem ördögtől való ötlet, hanem nemzeti közösségünk érdekeit szolgálná valamilyen választási szövetség kimunkálása. 

Hamis hangok Kijevből 
Megdöbbenve olvastam a Karpathir.com internetes portál tudósítását az ukrán oktatásügyi miniszter brüsszeli szerepléséről. Lilija Hrinevics rezzenéstelen arccal szajkózta, hogy az új ukrajnai oktatásügyi törvény nem szűkíti, hanem bővíti a nemzeti kisebbségek lehetőségeit, mert az ukrán nyelv elsajátítása révén sikeresebben integrálódhatnak a többségi társadalomba. A miniszter asszony azzal érvelt, hogy Kárpátalján vannak olyan területek, ahol egyáltalán nem értik és nem beszélik az ukránt. A Krím félszigeten és a keleti országrészben alig-alig volt ukrán iskola, annál több orosz, és lám, mi lett a vége. Szerinte nemzetbiztonsági érdek, hogy minden ukrán állampolgár beszélje az államnyelvet – hangoztatta. Elsősorban a magyar és a román néppárti képviselők reagáltak: jogosan követeli az ukrán nyelv elsajátítását, de ezt a célt nem erőszakos asszimilációval, a nemzetiségi oktatásügy elsorvasztásával kell elérni, hanem korszerű módszertani eszközökkel. Kijev azonban nacionalista eszközöket vet be, hiszen csupán az óvodákban, illetve a nemzetiségi iskolák alsó tagozatán engedélyezné az anyanyelvi oktatást. Talán a Velencei Bizottság jobb belátásra bírja. A független szaktekintélyek testülete december elején tárgyalja az ukrán tervezetet, állásfoglalását december 11-én hozhatja nyilvánosságra. 
Ami remélhetően kedvező lesz a kisebbségek számára. 

Közveszélyes ultrák 
Napjaink egyik szomorú jelensége, hogy szurkolóknak aligha nevezhető garázda csoportok a stadionokban randalíroznak, megbotránkoztató rigmusokat skandálnak. Múlt héten ezek a bandák Budapesten és Pozsonyban még mélyebbre süllyedtek. Az Üllői úti Groupama Arénában Fradi-mezbe öltözött személyek egymással verekedtek össze. Egyikük még kést is rántott, két személyt súlyosan megsebesített. A legvadabb zöld-fehér ultrákat l252 nap után engedték vissza a stadionba. Rendőrségi jelentések szerint legalább ötvenen szervezetten készültek, nem a meccsre, hanem a bunyóra, jámborabb társaik ellen. A pozsonyi Slovan elvetemült csordája nemrég a közösségi oldalán azzal kérkedett, hogyan törtek-zúztak a nagyszombati stadion mosdójában. Most pedig a Szlovák Labdarúgószövetség fegyelmi bizottságának tagjait fenyegetik. Egyikük lakhelye előtt petárdákat gyújtottak, és alpári stílusban szidták őt és kollégáit. Pedig a testület bölcsen döntött, amikor ezeket a jómadarakat kitiltotta a DAC–Slovan rangadóról, amely így fociünneppé emelkedett, s nem torkollott fociháborúba. Angliában úgy szorították vissza a futballhuliganizmust, hogy a renitenseket kitiltották a stadionokból, néhány főkolompost pedig le is csuktak. A legfőbb ideje követni ezt a szigorú példát, mielőtt még valahol tragédiát okoznak ezek a mákvirágok.