Amerikai fordulat a Közel-Keleten

Múlt heti, valóban történelmi jeruzsálemi látogatása ezen változtathat – mert változtak a prioritások is. Szakértők még hetekig fogják elemezni, mi is történt az emlékezetes három nap alatt a Közel-Keleten, de az már most érezhető: az indulatok csillapodtak – és ez nem kevés. A Fehér Ház ezúttal kiváló taktikai érzékről tett bizonyságot, amivel sokakat meglepett. Kevés amerikai elnök udvarolta úgy körül az izraeli vezetést, mint Obama, s ezt jelzésértékű külsőségekkel is alátámasztotta: tisztelgett, lerótta kegyeletét, meghajolt, ahol csak akarták. Állítólag kibékült Netanjahuval is. Ami az elkövetkezőkben nagyon fontos lehet: nem gyakorolt nyomást az izraeli vezetésre. Most először nem követelte a ciszjordániai telepbővítések leállítását, csupán megjegyezte – ezt is az egyetemistáknak tartott előadásában –, hogy ezek akadályozzák a békét. Amit hivatalosan többször is deklarált: az USA garantálja Izrael biztonságát.

Obama a palesztin elnökkel is tárgyalt. Abbásznak azt mondta, továbbra is a kétállami megoldás híve, s ezt azzal támasztotta alá, hogy a héten bejelentette: Kerry külügyminiszter két hónapon belül cselekvési tervet terjeszt elő az izraeli–palesztin béketárgyalások felújítására. Egy palesztin vezető is azt mondta, Obama látogatása normalizálta az amerikai–palesztin viszonyt. Ezzel utalt arra, hogy az USA tavaly bírálta Abbászt, amikor megszavaztatta az ENSZ-szel a palesztin státus magasabb szintre emelését.

A Netanjahuval folytatott „hosszas” és az Abbásszal megtartott „őszinte” tárgyalások után a következtetés: Obama nem tett le arról, hogy elősegítse az izraeli–palesztin békekötést, de a Közel-Keleten most két dolog is elsőbbséget élvez. Az egyik az iráni atomprogram, a másik a szíriai helyzet. Az elsőt illetően megerősítette: Washington mindenképp megakadályozza Iránt abban, hogy atomfegyverhez jusson, mert az Izrael létét fenyegetné. És ezúttal az önálló izraeli katonai akció lehetősége sem osztotta meg a feleket, e kényes kérdést megkerülték. Pontosabban: kivárják, mit hoz a júniusi iráni elnökválasztás.

A szíriai válságot illetően pedig a legnagyobb huszárvágást hajtotta végre Obama: kibékítette Izraelt és Törökországot. Elutazása előtt rábírta Netanjahut, hogy a repülőtérről felhívja Erdogan kormányfőt, és bocsánatot kérjen a három évvel ezelőtti akcióért: egy, a Gázai övezetbe tartó segélyflottilla elleni izraeli kommandós akcióban kilenc török állampolgár vesztette életét. A bocsánatkérésen túl már a jóvátételről is tárgyalnak. Ha csak ennyi lett volna az Obama-út hozadéka, már az is hatalmas eredmény.

Washington két legtermészetesebb szövetségese a térségben a NATO-tag Törökország és Izrael. Mindkettő határos Szíriával, s e két szomszéd összehangolt lépéseivel csökkenteni lehet a válság továbbterjedését. „Szíria darabokra hullik, és hatalmas fegyverkészlete különböző csoportok kezébe kerül. A legnagyobb veszély az, hogy vegyi fegyverei terrorista szervezetek birtokába jutnak” – mondta Netanjahu, és ezt Ankara is nagy fenyegetésnek tartja. Törökország a Patriot rakéták odatelepítésével a NATO-tól, Izrael pedig most az USA-tól kapott garanciákat. A koordinált amerikai–török–izraeli fellépés döntő lehet a szíriai válság megoldásában.

A legfőbb tanulság pedig: az USA sokkal többet elérhet, ha nem nyomással kényszeríti a feleket a megbékélésre, hanem lehetőséget teremt hozzá. Ez újdonság. Egy nagyhatalom részéről mindenképpen.