Alpári fricska

Tizenötödször próbálja meg ebben a megbízatási időszakban az ellenzék partvonalon kívülre tenni a kormány valamelyik tagját, de csak másodszor teszik ki Mikuláš Dzurinda kormányfőt – és ezzel az egész kabinetet – a bukás veszélyének. Már csak 76 képviselőt kell megnyerni az ügynek, és előbbre hozhatják a választásokat, amit viszont Rudolf Schuster elnök is politikai kalandként értékelt.

A koalíciós tanács ülése után nyilvánvalóvá vált, hogy még az a két baloldali kormánypárt sem áll be a HZDS által kialakított sorba, amely mindig képes meglepetést okozni, pedig – ha bejutnak – a következő ciklusban Mečiarék mellett bérelt helyük lenne a kormánypárti padsorokban (a puding próbája a megyei önkormányzati választás volt). Minden idők legnagyobb szlovák politikai tótumfaktuma, nevezzük nevén a gyereket, Robert Fico kedden azt állította, hogy az SDĽ most már sokkal felelősségteljesebben fog viselkedni, mert annyi pofont kapott, hogy a következőt nem viseli el. Nem biztos, hogy Fico ilyen jellegű felelősségre gondolt, de minden felelősségteljes viselkedésnek megvan a haszonélvezője. Persze, senki sem bízhat abban, hogy Koncošék egyszer csak tényleg átérzik, hogy egy országért felelnek, nem pedig egy lobbicsoportért. Talán kapiskálják, hogy szeptemberben nem lesz mit betakarítaniuk, hát húzzák, ameddig húzhatják.

A HZDS türelmetlensége pedig csak azzal magyarázható, hogy megint belefutottak egy külpolitikailag kényes ügybe. NATO-eltökéltségük kérdőjeleket szenvedett, ezért jobb, ha az ország a kormány menesztéséről kezd társalogni. Az pedig, hogy a kormány leváltásának egyik okaként a pénzügyi piramisjátékot szolgáltató cégek összeomlását jelölték meg, alpári fricska. Ezeknek a cégeknek a többsége ugyanis az ő tudtukkal jegyeztetett be, s most az egykori HZDS-szóvivő nyugtatja a kárvallottakat az egyik cég nevében.