Puccs, képekben

Robert Fico visszatérő állításai a kormányellenes tüntetések mögött megbújó nagy összeesküvésről a grúz kommandósokkal, bajkeverő aktivistákkal pontosan a megfoghatatlan kategóriába esnek. A kormányfő rendszeresen állít valamit, majd az összefüggések bővebb, pontosabb kifejtése nélkül megmutat pár bizonyítékot – fotót, maileket. Ha valaki konkrétabb információkat kér tőle, kijelenti, hogy az bizalmas titok, hagyjuk a hatóságokat dolgozni. 

A miniszterelnöknek nincs is oka pontosítani: bőven elég, ha mindenki úgy értelmezi a fotókat, ahogy akarja. Ha a megvádoltak, a közvélemény és az újságírók a saját szájuk íze szerint töltik ki a sztoriban rejlő hézagokat, az még jobb. Mert ha mindenki teljesen mást ért a kormányfő mondanivalója alatt, akkor közös pontok híján értelmesen vitázni sem lehet a problémáról. 

Vegyünk egy konkrét példát! Fico mutatott például egy közös fotót Lucia Štasselováról, a kormányellenes tüntetéseket szervező Békét Ukrajnának kezdeményezés képviselőjéről és Mamuka Mamulashviliről, aki az ukrajnai háborúban harcoló Grúz Légió parancsnoka. Fico szerint a felvétel minden kétséget kizárólag bizonyítja, hogy a tüntetők és a bajkeverő katonai szervezet kapcsolatban van egymással, miközben a civilek mindent tagadnak. Az igazságról a kép alapján fogalmunk sincs. Arról meg főként nem, mi is áll a fotót is tartalmazó SIS-jelentésben. Az, hogy két ember egymás mellé keveredik, önmagában semmit nem jelent, az életünkben ezer futó ismerőssel találkozhatunk. Ha az aktivista és a katona valamilyen megállapodást kötnek egymással, annak van valamilyen nyoma – egy dokumentum, rendszeres információcsere, egy szlovákiai látogatáson felvett kompromittáló beszélgetések, bármi más. Ha egy fotó a kapcsolódó információkkal egy kötegben van bemutatva, az már egy kézzelfogható vád, ami miatt valakinek magyarázkodnia kellene. Rosszabb esetben pedig egyenesen bűncselekményről van szó, de akkor meg nem a miniszterelnöknek kell szellőztetnie az értesüléseit nyilvános sajtótájékoztatókon, hanem a rendőröknek lenne a feladatuk, hogy minél előbb őrizetbe vegyék a felelősöket. Az ukrán–grúz rendszerdöntő összeesküvés vádja ezen a ponton egyszerűen csak egy kommunikációs eszköz a kormány kezében. Az aduász. Ha nagy a tüntető tömeg, faarccal ki lehet jelenteni, hogy a harmaduk ukrán (ennél nagyobb füllentések is elhangzottak már a politikában). Bármiféle zavargás vagy rendbontás elkövetője veszélyes aktivista – ha nincs zavargás, annál jobb, mert akkor hatékony volt a rendőrség a megelőzésben! A sor tetszőlegesen folytatható. 

Elnézve az elmúlt hónapok gyerekes üzengetéseit Zelenszkij részéről, nem zárható ki, hogy Kijev vagy a szlovák kormány haragosai előszeretettel, különféle módokon megkeserítenék Fico életét. De ebben az esetben meg az lenne a kormány érdeke, hogy a vádai minél konkrétabbak, megfoghatóbbak, bizonyíthatóbbak legyenek, ne pedig hézagos, zavaros sztorik, amiket mindenki úgy tölt ki a fejében, ahogy csak a fantáziája engedi. Konkrétumok helyett marad a lebegtetés. A puccs, ami képekben létezik.