Álljunk meg egy szóra!

Vágó Istvánnal készült interjút közölt az Új Szó január 12-én. A beszélgetés vége felé nyelvhasználati, nyelvhelyességi kérdést is felvetett az RTL Klub kitűnő, sokodalú műsorvezetője, mondván, hogy a határon túli magyarság nyelvét összhangba kell hozni a magyarországi nyelvhasználattal. Ez a törekvés helyénvaló, sőt dicséretre méltó, de csak addig, amíg anyanyelvünk tisztaságát és helyes használatát célozza. Semmi kétségem afelől, hogy Vágó úr is így gondolja. Volt azonban egy megállapítása, amellyel az iránta érzett megbecsülésem ellenére sem tudok egyetérteni. Idézem: „...Szlovákiában például azt mondják, boldogabb tőlem vagy boldogabb nálam. Az első esetben ez azt jelenti, boldogabb, ha én is ott vagyok, a másodikban, hogy boldogabb, ha nálam van. Helyesen ez úgy hangzik: boldogabb, mint én.” Ez a megállapítás – véleményem szerint – kétszeresen is téves. Először azért, mert a „boldogabb nálam” kifejezésforma nem szlovákiai magyar specialitás. Hallottam már Nyíregyházán, Szegeden és Csíkszeredán is. Másodszor pedig azért, mert nem helytelen, hanem egyenrangú a „mint” kötőszós szerkezettel. Hadd bizonyítsam állításomat egy idézettel, amelyet nyelvünk egyik kincsestárából vettem. Arany írja a Toldi 5. énekében a Miklósra támadt nőstény farkasról: „Mint veszett kutyáé csorog véres nyála./ Senki sem látott már dühösb vadat nála.” De idézhetjük Ady két sorát is a Proletár fiú verséből: „Az én apám dolgozik és küzd,/ Nála erősebb nincs talán...” Nyelvünk nemcsak azért gazdag, mert nagyon bő a szókészlete (több nyelvészünk szerint meghaladja az egymillió szót!), hanem azért is, mert egy-egy tényt több helyes nyelvi eszközzel is ki tud fejezni. (Persze, megvan ez más nyelvekben is.) A dolog lényegére térve: Arról van szó, hogy -nál, -nél ragunk már régtől fogva nem csak helyet fejez ki, hanem hasonlítást is, akárcsak a vele egy tőről metszett (tovább ragozott) „nálam, nálad, nála, nálunk”, stb. szavunk. Következzék további két sor a Toldiból, ezúttal a 8. énekből, amelyek -nál ragunkat e kettős szerepében egymás mellett mutatják: „...Toldi György veresebb lőn a főzött ráknál,/ Homályosan látott a szép napvilágnál...” „Szerelmes vagyok a nyelvünkbe” – mondja Vágó István ugyanott. Készséggel elhiszem, annál is inkább, mert figyelemmel követem a műsorait. Kijelentését fokozni is tudom – kétféleképpen: 1. Nyelvünkbe senki sem szerelmesebb nála. 2. Nyelvünkbe senki sem szerelmesebb, mint ő.

Tolcsvay Antal