Államcsődveszély az USA-ban

Az átlagember fejében megfordulhat a gondolat: vajon hogyan jutott idáig a világ vezető hatalma? Igazából egy közgazdász szempontból banális ügyről van szó, melyet normális esetben rövid idő alatt meg lehetne oldani. Mint több más országban, az USA-ban is létezik egy adósságplafon, mely meghatározza az államadósság maximális mértékét. A különbség azonban az, hogy az amerikai adósságplafon nem a GDPhez mérten, hanem egyszerűen amerikai dollárban van kifejezve. Másképpen megfogalmazva: van egy amerikai dollárban kifejezett pénzösszeg, melyet az USA államadóssága nem haladhat meg. Lehet, hogy ez nem hangzik teljesen átgondoltnak, de ezt írja elő egy 1917-ben elfogadott törvény.

Kézenfekvő kérdés, hogy mi történik akkor, ha az amerikai államadósság összege eléri a megszabott felső határt. Rendszerint semmi különös, a múltban ilyenkor a Kongresszus egyszerűen megemelte a felső határt. A számítások eltérnek, de a huszadik század folyamán ez legalább kilencvenszer megtörtént. Manapság azonban semmi sem egyszerű, mert szinte alig van olyan kérdés, amelyben a republikánusok és a demokraták meg tudnának egyezni. A republikánusok különösen akkor vannak harcias hangulatban, ha az éppen hatalmon lévő amerikai elnök a Demokrata Pártból származik. Nem véletlen ezért, hogy az adósságplafon emelése legutóbb 2011-ben fordult drámaira, amikor Barack Obama volt az USA elnöke. A keményvonalas republikánusok csoportja ekkor pattanásig feszítette a helyzetet, és az utolsó pillanatban elért megegyezés sem tudta kiköszörülni az USA pénzügyi tekintélyét ért csorbát.

Ma a republikánusok és demokraták viszonya még rosszabb, mint 2011-ben volt, ezért nem meglepő, hogy az adósságplafon emelése ismét magasfeszültségű játszmává változott. A republikánusok a költségvetési kiadások csökkentéshez kötik az adósságplafon emelését, amiről viszont a demokraták és a Fehér Ház hallani sem akarnak. Ami most zajlik, azt a játékelmélet a gyáva nyúl játékának nevezi, amelyben két autós száguld egymással szemben, és az veszít, aki az utolsó pillanatban elrántja a kormányt. Nyilvánvaló, hogy sem a republikánusok, sem a demokraták nem akarnak vesztesen kijönni a játékból, viszont közben a szövetségi kormány már csak a pénzügyminisztérium kreatív könyvelési megoldásainak köszönhetően képes működni.

Janet Yellen a G7-es országok pénzügyminisztereinek találkozóján ismételten felhívta arra a fi gyelmet, hogy az USA esetleges fi zetésképtelensége nemcsak az ország nemzetközi vezető szerepét áshatja alá, hanem komoly turbulenciákat okozhat a világgazdaságban is, melynek helyzete már enélkül is ingatag. Legnagyobb valószínűséggel a republikánusok és a demokraták az utolsó pillanatban megegyeznek az adósságplafon emeléséről, de a reputációs károk tartósak maradhatnak. A 2011-es adósságplafon-válság idején a Standard & Poor's hitelminősítő intézet az USA történetében először csökkentette az amerikai államkötvények minősítését. Kínában ezért az egész ügyön valószínűleg jól szórakoznak, mert számukra minden jól jön, ami a legnagyobb gazdasági és geopolitikai versenytársuk helyzetét gyengíti.