Állam bácsi kezével integetnek a pártok

Olyan rosszul még soha nem álltunk, hogy ígérni ne tudjunk – szól a régi politikusi közhely. Különösen érvényes ez az állami segélyekre, amit ugyebár a választók döntő része szívesen hall. ĺgy a választási programok hemzsegnek az ötletektől; ha egymás mellé rakjuk őket, akkor bizony lassan már senkinek sem kell dolgoznia, hiszen húsz-harminc forrásból segélyként összejön a megélhetéshez szükséges pénz. Ennél sokkal becsületesebbek azok a javaslatok, amelyek a jövedelemhez kötik a kedvezményt – ezekkel ugyanis csak azok élhetnek, akik dolgoznak és mellette adóznak is. Ilyen téren a leköszönő kormány sem volt nagy durranás, ha megszámolnánk az ebbe a kategóriába tartozó intézkedéseit, akkor egy kezünkön is legfeljebb két ujjunkat kellene csak kinyitnunk. Nézzünk azért meg néhány ilyen értelmes javaslatot a választási programokból: a kereszténydemokraták minden gyermeknek 5000 koronás állami betétkönyvet ajándékoznának, majd pedig a szüleik 18 éven keresztül a Szociális Biztosítóba járó illetékük egytizedét ide helyezhetnék el. Ezenkívül a társadalombiztosítási elvonásaik gyermekenként fél százalékkal csökkennének. A Smer szerint szociális segélyként pénz helyett önkormányzati döntés alapján különféle javakat kellene juttatni. Az MKP és az SDKÚ bérkiegészítést adna azoknak, akik olcsó pénzért dolgoznak, mondván, munkanélküli-segélyként úgyis ki kell fizetni nekik egy halom pénzt.

A választások után pedig kiderül, mire is számíthatunk az elkövetkező négy évben. Tulajdonképpen a mostani kormány dicséreteként is szolgálhat, hogy bár a történelem fényes lapjaira nem sikerült felkerülnie, a sötét évek után legalább a középmezőnybe visszatornázta Szlovákiát. Ezt bizonyítja az a néhány napja közzétett lista is, amely szerint a vállalkozói kockázat szempontjából Szlovákia a 22. a világon. A 66 tényező alapján kialakított ranglistán Magyarország a 9. helyen végzett, megelőzve ezzel Japánt, de Szlovénia és Észtország még ennél is jobb volt. Az élbolyt Szingapúr, Németország és az USA alkotja. Az egykori sorstársak közül a csehek is messze előttünk vannak (12. hely) a lengyelek viszont mint mindenhol, itt is rosszul végeztek (36. hely).

Mivel a Mečiar vezette mozgalom befolyásának csökkenése láttán mindenki biztosra veszi, hogy az EU-tagság nem úszik el, lassan megjelennek az eddigi módfelett ideális képet árnyaló nyilatkozatok, a sort a héten maga az államfő nyitotta meg. Jó lenne, ha ez idejekorán nem kedvetlenítené el a polgárokat, hiszen bármilyen nehézségek várnak is ránk, mindenképpen jobb lesz, mint várni, mikor omlik össze az ország. Az pedig igazán nem rossz hír, hogy legalább az új generációt rászoktatják, hogy ha igyekszik, sokkal nagyobb esélye van az érvényesülésre, mint nekünk volt.

A pénzügyi szolgáltatók károsultjai közül a héten a BMG-sek a cég ellen indított csődeljárás kapcsán remélhetőleg teljes erővel postázták a Kassai Kerületi Bíróságra a kárigényeiket. Ezt azoknak is meg kell tenniük, akik korábban a rendőrségen bejelentést tettek, hogy nem kapták vissza a pénzüket. A felszámolási maradékból ugyanis csak azok kapnak, akik a csődeljárás során november 3-ig bejelentik az igényüket. Azoknak viszont, akik felhatalmazták a szükséges jogi lépések megtételére valamelyik ezzel foglalkozó szervezetet, nem kell törődniük az adminisztrációval. A választási kampányban a komoly pártok közül eddig csak a sarokba szorult HZDS startolt rá a pénzügyi szolgáltatók jelentette koncra. A most valóban sok sebből vérző Mečiar részleges kompenzációt ígért számukra. Sőt, szerinte ha a károsultak beperelnék az államot, akkor ő már tudja, hogy meg is nyernék a pert – ez meglepően biztos kijelentés egy jogi végzettségű embertől.

A jövő héten könnyen meglepetés érhet bennünket az augusztusi telefonszámlák láttán. A statisztikai hivatal adatai alapján augusztusban véget ért az infláció hónapok óta tartó csökkenése, és újra félszázalékos áremelkedést könyveltek el. Okként pedig a monopolhelyzetű távközlési szolgáltatónál bevezetett, másodpercalapú számlázást jelölték meg. Ezzel egyben véget ért a defláció időszaka, amikor is két hónapon keresztül az árszínvonal csökkent. Az elemzők szerint most már évekig nem lesz részünk hasonló élményben.