Áll a bál – szlovák gazdasági farsang

A szlovák gazdaság szereplői tisztelik a hagyományokat – a farsangi szezonra egész sor bált szerveztek számunkra. Nevezzük nyugodtan nemzeti tragédiának, ami az úgynevezett nem banki szubjektumok világában megindult. Hétfőn a Horizont Slovakia bezárta a kapuit. Néhány napig még valamiféle auditra, könyvvizsgálásra hivatkoztak, ügyfeleik hiszékenyebb része így legalább reménykedhetett. Csütörtökön azután felröppent a hír, hogy az új amerikai tulajdonos, amely nehezen érthető okokból állítólag megvásárolta ezt a felettébb szerteágazó vállalatbirodalmat, a Szlovák Távközlési Vállalattal szembeni 122 milliárd koronás, az ügyeskedők között évek óta kézről-kézre vándorló követeléssel szeretné egyenesbe hozni gazdálkodását. Ettől a pillanattól kezdve a történet végérvényesen a horrormesék birodalmába sorolódott át. Az utolsó szalmaszálat az állítólagos új tulajdonos azon üzenete jelenti, hogy legalább a befizetett pénzt visszaadná a szerencsétlen csendestársaknak. Bármilyen más forgatókönyv valóságos tragédia lenne. Főleg azért, mert ezekbe a cégekbe egyszerű emberek helyezték el összes megtakarításukat. Olyanok, akikre – látván, amint ismerőseiknek eleinte kifizetik a harminc százalék feletti hozamot – semmiféle józan érv nem hatott. Kérdéses a politikai felelősség is. Az új pénzügyminiszter a parlamentben csütörtökön felvázolta azokat az intézkedéseket, amelyekkel az elmúlt három évben elejét igyekeztek venni ennek a vakrepülésnek (a véres karddal rohangáló ellenzék gyorsan elfelejtette, hogy 1998 előtt ők egyáltalán semmit sem tettek ezért). De a Dzurinda-kormány igyekezete sem volt túl eredményes – az érintettek idén januárig könnyedén kikerülték az akadályokat. Ha viszont valóban bebizonyosodik, hogy a csehek tavaly hatásos ellenszert találtak és néhány hónap alatt kiszorították a Szlovákia felől begyűrűző ilyen cégeket, akkor a Dzurinda-kormány sem háríthatja el magáról egy vállrándítással a felelősséget. Ennek vállalása pedig valamiféle kártérítést jelentene.

Persze, ha még egyáltalán beszélhetünk kormányról. Legalábbis olyan helyzetben, amikor a kormányellenes szakszervezeti tüntetésen két miniszter egymást taszigálja, hogy hozzáférhessen a megafonhoz, ezt a kérdést is fel kell tenni. Őket látva egyre inkább szimpatikus a lehetőség, hogy a Szlovák Gázművek sorsdöntő privatizációját lezárva az egész kormány venné a kalapját és egy júniusi előrehozott választással véget vet az agóniának. ĺgy őszre mindenki tisztában lehetne azzal, mire is számíthat országunkkal kapcsolatban. A kilátások nem túl biztatóak, az egyik hitelminősítő ügynökség erre reagálva a szürke sávban hagyta Szlovákiát. Az illetékesek értetlenkedtek, kivéve Brigita Schmögnerovát, aki a kötelező kincstári optimizmus levetése után hirtelen nagyon megértő lett. Mindenesetre most sokkal hitelesebb, mint mondjuk egy hónappal ezelőtt.

A farsangi felvonulás egyik legszínesebb részét az elmúlt napokban a komáromi hajógyár ügye képezte. Miközben munkásai otthon ülnek, nagy játékosok ütik egymást övön alul. Ezúttal Dél-Szlovákiában portyázik az a cápa-brókertársulat, amely az elmúlt öt évben menetrendszerűen lecsapott minden nagy cégre, ahol a tulajdonos vagy a mendzsment a „ki tudja közülünk nagyobbra tömni a zsebét” című kortárs színjáték során erre jogi kiskaput hagyott. Most a Nemzeti Vagyonalappal áll szemben, amelynek tudnia kellett, hogy ellenfele minden gyenge pontjára kíméletlenül lecsap. Belekeverték a politikát is, ez a brókereknek ismeretlen terület, jó néven vennénk, ha a célkeresztbe vett – és jó hírére eddig nagyon kényes MKP – egy kicsit a körmükre koppintana. A bókercég soha nem volt szívbajos, lejmolta már az államigazgatást is, az IRB-Szlovák Biztosító árukapcsolás révén például a pénzügyminisztériumot egy felettébb szemérmetlen üzletbe kényszerítette bele. Miközben itthon az élet egyre elképesztőbb dolgokat produkál, folyamatosan veszítjük el a reményt egy jobb életre. Egy friss német jelentés szerint az EU-integrációra való felkészülésben lecsúsztunk az utolsó előtti helyre, nálunk már csak Litvánia rosszabb. Más szóval olyan szovjet utódállamok is előttünk vannak, mint Észtország és Lettország. Pedig 1992-ben, az első ilyen elemzéskor még a harmadik helyen álltunk. Lejtőre igazán a kilencvenes évek közepén kerültünk, és ezt a hátrányt azóta sem sikerült igazán, legfeljebb átmenetileg ledolgozni. Nem baj, ha kenyér nincs is, legalább cirkusz van. A farsangi forgatag a jövő héten tovább kavarog. Egyszer aztán felváltja a böjt, amely esetünkben hat hétnél sokkal hosszabb lesz.