Alkotmányos káosz

A rendszerszintű megoldás ugyanis továbbra is hiányzik, s nem valószínű, hogy a Smernek megéri megtalálni. Az Alkotmánybíróság bíráit 12 évre választja a parlament és nevezi ki az államfő. Az erről szóló törvény előkészítői eredetileg úgy tervezték, hogy a testület 13 tagja rendszeres időközönként fog cserélődni – vagyis 3–5 évente választ majd a parlament 3-4 tagot, így nem sokkszerűen, hanem organikusan változik a testület összetétele, és egyik kormánygarnitúra sem tud komoly nyomot hagyni a bíróságon, akár visszaélve lehetőségével. Ám a második Dzurinda-kormány idejében fennállt politikai erőviszonyok miatt elhúzódott a jelölési-választási folyamat, így 2006-ra már kilenc hely volt betöltetlen. Vagy megfordítva: az első Fico-kormány egyszerre kilenc új alkotmánybírát választhatott a tizenháromból.

Őket 2007 februárjában nevezte ki az akkori államfő – ha ehhez az évszámhoz hozzáadjuk a 12 év megbízatási időt, láthatjuk, mi vár ránk.

2019-ben az Alkotmánybíróság összetétele alapvetően fog megváltozni, amihez képest a mostani Mamojka–Laššáková-féle huzavona C kategóriás politikai thriller.

Mindez úgy, hogy a jelenlegi, Smer által dominált parlament választhat 18 jelöltet, akik közül a mostani köztársasági elnök nevez majd ki 2019 elején kilenc bírát – ha kinevez.

A helyzetbe ugyanis több bizonytalansági tényező van kódolva. A Čentéš-ügyig nyilvánvaló volt, hogy kinevezési ügyekben nincs mérlegelési lehetősége a köztársasági elnöknek, ám az akkori, smeres politikai megrendelésre készült alkotmánybírósági határozat alapján az államfő vissza is utasíthatja a parlamentben megválasztott, az elnök által kinevezendő jelöltet. Ezt próbálta – egyelőre sikertelenül – kihasználni Andrej Kiska, ám a plénum továbbra sem adott egyértelmű választ a dilemmára. 2019-ben megismétlődhet a helyzet. Választ a parlament is adhat, ha módosítja az alaptörvényt, világosan leszögezve az államfő kötelességét és lehetőségeit. Erre viszont most kicsi az esély: a Smernek is megfelelnek a zavaros viszonyok, másrészt adott helyzetben az ellenzék sem szeretné megkötni az „ellenzéki” államfő kezét – még ha egy ilyen, a jelölt kinevezésével kapcsolatos pontosítás valójában az eredeti helyzet precíz leírását jelentené is.

A koalíció és az igazságügyi tárca ebben a témában eddig adós maradt: a kormányprogram része ugyanis az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítása. Azt ígérték, megváltoznak az alkotmánybírósági jelöltekkel kapcsolatos szakmai, erkölcsi kritériumok, valamint megbízatásuk ideje is – egy ilyen átfogó változtatásnak csak a 2019-es nagy csere előtt van értelme, ezt viszont már a jövő év első felében el kellene fogadnia a parlamentnek, 2018 őszén ugyanis már beindul a jelölési folyamat. Egy ilyen átfogó reformhoz ugyanakkor szakmai és társadalmi vitára lenne szükség, valamint politikai egyeztetésekre: a módosításhoz ugyanis alkotmányos többség – így az ellenzék legalább egy részének támogatása – is szükséges.

Szakmai vita és konkrét tervezet még nincs, állandósuló Fico–Kiska ellentét annál inkább. Mindez, valamint a koalíció s az ellenzék közti, minimálisan sem konstruktív viszony együttesen kódolja a rendszerbe a nagy 2018/2019-es alkotmánybírósági káoszt és állóháborút.