Alibista maszlag

A nemzeti kisebbségi status quo megtartása is inkább a kényelmesség kérdése, amiért ezúttal mi, magyarok némiképp hálásak lehetünk. Bár az is tény, hogy a gyakorlat mutatja meg a polgári biztonság maszlagának igazi arcát, nem a papír. Bár az a papír is tesz néhány sanda célzást az államnyelv fontosságára.

A legszembetűnőbb a vízió hiánya. Azokkal a problematikus területekkel, amelyek megoldása komoly gondolkodást, víziót, határozott elképzelést igényelne, vagy nem foglalkozik, vagy csak felületesen érinti, esetleg részleges megoldásokat kínál, de összességében csak alibizik.

Az egészségügy és a szociális kérdések megoldására tett javaslatok csak tovább mélyítik a pénzhiányt, magyarán a kormány csapdát állít önmagának, ha nem csak négy évre tervezi a kormányzást.

S noha rengeteg probléma van ebben az országban, két terület kiemelt figyelmet érdemelne. Azért a feltételes mód, mert az egyiket csak érinti a kormányprogram, a másikat ugyan kiemelten kezeli, de csak részproblémákkal foglalkozik, koncepció nélkül. Ez utóbbi az oktatás. Lehet arról vitatkozni, hogy kellenek-e a nyolcéves gimnáziumok, kapjanak-e pénzt a magániskolák, mely intézmény maradjon egyetem és melyik nem. Ez mind-mind fontos kérdés, s még fontosabb, hogy mit kíván a piac, de ahhoz, hogy a piacig eljusson az ember, piacorientált tananyagot kellene elsajátítania. És ebben van a legfőbb probléma. Az iskolarendszer úgy van beállítva, hogy a lehető legkényelmesebb legyen a pedagógusoknak, a diákoknak, a pedagógiai intézeteknek, magyarul majdnem minden szereplőjének. Amíg nem az lesz a cél, hogy modern, a 21. századnak megfelelő tananyaghoz jussanak a diákok, hogy a pedagógusok képesek legyenek ilyen tananyag átadására, s hogy a felsőoktatás ilyen pedagógusok képzésére szakosodjon, addig beszélhetünk pénzelosztásról meg magániskolákról, de teljesen fölösleges.

Ennél is rosszabb, hogy az ország legnagyobb problémájáról, vagyis a romakérdésről a kormány dokumentuma csak az európai pénzek és néhány közhely szintjén emlékezik meg. Márpedig, amíg nem akadnak politikai erők, amelyek kiemelten kezelik ezt a kérdést, az ország szociális rendszere, oktatása, egészségügye és egyéb intézményei a romaproblémát fogják nyögni. A mostani kormányprogram csak a következményeket oldja, nem az alapproblémát.

Vízió és bátorság nélkül nehéz.