Alibista hadművelet

Egykori tapasztalt munkanélküli lévén erős a gyanúm, hogy állam bácsi ismét egy külcsínre tetszetős, ám hatékonyságában és eredményében roppant kétes ötlettel állt elő. Vázolom a helyzetet: miután kiállom a jókora sort, az illetékes munkaügyi hivatal ügyintézője – egyébként kedves lány – mosolyogva fogad, a formalitásokat két perc alatt elintézzük, aláírok, szomorúan és közösen állapítjuk meg, hogy munkalehetőségnek ismét híre-hamva sincs, átképzésről pillanatnyilag ne is álmodjak, jöjjek vissza két hónap múlva a megszabott határidőre. Épp búcsúzni készülök, amikor a hivatalnok hamiskásan kezembe ad egy nyomtatványt. – Legközelebb ezt is legyen szíves kitölteni. – Jó – mormogom a már hosszú ideje szociális segélyből élő munkanélküliek egykedvűségével, és búcsút biccentve zsebre gyűröm a papírt. Otthon aztán jókat szórakozom. A nyomtatvány egy üres, keretes, fejléces lap, a címe: Hogy keresek munkát? Alcím: Akcióterv(!). A rovatok a következők: 1. Hol és kinél kerestem munkát? 2. Milyen eredménnyel? 3. Határidők – végeredmény. Nézem az üres, ámde keretes, fénymásolt lapot, és sikítok a röhögéstől. Ó, kedves állam bácsi, értelek én téged, értem ezt a nagy pozitív ösztönzést, értem, hogy bár előírásszerűen is, direkte személyes érdekemmé teszed a munkahelykeresést. Csak hát, tudod, egy olyan járásban és egy olyan körzetben, ahol a munkanélküliség hivatalosan legalább huszonöt százalékos, amúgy valóságban ennek legalább a duplája, továbbá a munkanélküli lakosság zöme egykori földműves, gyári munkás; ahol már csak az életkor, a szociális helyzet, az iskolai végzettség mutatói szerint sincs sok esély az átképzésre; ahol a gátlástalanul véghezvitt magánosítások és a gazdasági csőd után már csak feketén (se!) érdemes dolgozni – nos, ott ez a bizonyos nyomtatvány nemcsak hogy nem több alibista irodakukacoskodásnál, de hivatalos bizonyítéka annak, hogy miképp lehet finoman, ám annál mélyebben megalázni az 1700 korona minimumból élő szerencsétleneket. Mert ők igenis szeretnének dolgozni, fura, de én még egyetlen emberrel sem találkoztam, aki ne hajtott volna rendes munkahelyet, ha csak minimálbérért is. Nem baj, ha ezt a papírt kitöltik, a körzeti munkaügyi hivatalnak ismét van mit benyújtani a járási munkaügyi hivatalhoz, a járásinak a kerületihez, és így tovább. Noha szerintem ezzel a gyakorlatban semmiféle új munkahelyet nem teremtettünk (még az érettségizetteknek sem), ismét van mit kimutatni. A munkaügyi hivatalban dolgozóknak (gyaníthatóan központi ukázra) pedig ismét van elfoglaltságuk, még ha ez nem is több értelmetlen adatgyártásnál.