Ajándék kutyának...

Önöknek is feltűnhetett, hogy a játszóterekre leszabadult, gondtalan vakációt élvező gyerekek közül hányan „villognak” kis barátaik előtt szeretnivaló kutyakölyökkel, melyet a jó bizonyítvány jutalmaként gyűjtöttek be.

Sok gyerek szeretne otthon valamilyen állatot tartani.

A tehetősebb családok gyermekei leguánért, kaméleonért, arapapagájért, de legalább egy pitonért nyúzzák szüleiket, az egyszerűbb családok sarjai beérnék kisebb fajta madárpókkal, aranyhörcsöggel, tengerimalaccal is.

A mindenkori sláger persze a kutya. Az is volt, és az is marad. Melyik lurkó tudna ellenállni egy gombszemű spánielnek, egy bodros uszkárnak vagy egy tapsifüles tacskónak, csak hogy a gyerekek által leginkább favorizált fajtákat soroljam; pitbullt ritkán szoktak kérni ajándékba...

Sok szülő – azon túl, hogy örömet szeretne szerezni csemetéjének – pedagógiai szempontokat is szem előtt tart az ebvásárláskor. A négylábú jószágot nem lehet kikapcsolni, mint a Play Stationt; sarokba rúgni, mint egy focilabdát, vagy szögre akasztani, mint egy friszbit. „Nap mint nap törődni kell vele, majdcsak rendszerességre szoktatja ezt a rakoncátlan kölköt” – gondolja a szülő, mikor gyakran nem kis összeg befektetésével kiskutyával ajándékozza meg a jó bizonyítványért.

A kutyával játszó, fülig erő szájú nebulót látva a legzordabb atya szíve is megdobban, s biztos benne, jól döntött, amikor beleegyezett a kutyatartásba. Aztán a csemete rájön, hogy a szobatisztaságra szoktatás hosszú és kínkeserves munka; a kis állatot eleinte naponta ötször ki kell vinni, ilyenkor pedig nem lehet a haverokkal lógni; majd jön egy nyári tábor, amikor végleg a szülő nyakára marad a kis jószág, pedig ő a kezdet kezdetén határozottan kijelentette: „Édes fiam, lehet kutyád, de én aztán le nem viszem, az biztos.” A gyerek visszajön a táborból, összeül a családi kupaktanács, és eldöntik, mi legyen a kutyával. Jobb esetben vidéken, a nagymamánál vagy egy állatmenhelyen végzi, rosszabb esetben az utcára kerül.

Vannak persze kitartó gyerekek is, akikből komoly kutyatulajdonosok válnak, de már a nyár felénél sok a megunt, „szünidei” kóbor kutya. Ezért érdemes meggondolni a vásárlást: 10–15 éves befektetésről van szó.