Agyonlövik őket

Jó ötlet volt az is, nyilván, hogy emberkereskedünk, bocsánat, embert cserélünk: minden, törökök által befogadott illegális szírért átveszünk egy nem illegálist, aztán majd kvóták alapján szétosztjuk őket. Jó ötletnek tűnhetett az is, hogy beígérjük úgy 80 millió török állampolgár közeli vízummentességét a schengeni zónában, gyertek csak bátran, hely van, jó a kilátás, legfeljebb lesz egy kis sorban állás a Lidl pénztáránál. Aztán most lassan kiderül, hogyan is biztosítja Törökország a hermetikus migránsmentességet, európai kényelmünket: időnként egyszerűen agyonlövik a szíriai menekülteket. 

Mint történt legutóbb a szír-török határon, ahol a török határőrök nyolc, a hegyeken átkelő menekültet lőttek le, köztük nőket és gyerekeket, sokakat megsebesítettek. Az egyik férfit lábon lőtték, miközben a kisfiát tartotta a karjaiban, egy másikat karon lőttek. Egy aleppói ügyvéd, aki a csoporttal jött, de sértetlenül jutott át az országba, azt mondta, a török határőrök naponta lőnek le fegyvertelen embereket. 

Az eset alátámasztja a Human Rights Watch múlt heti állítását, mely szerint a törökök folyamatosan lőparanccsal várják a hozzájuk menekülőket, és lőnek is civilekre. A sajtó, a nyugati politikusok és civilek többsége pedig valamiért hallgat, holott nem ez volt az első ilyen jellegű hír. Előtte március végén jöttek hírek gyerekek és szüleik agyonlövéséről, akkori becslések szerint az elmúlt négy hónapban 16 migránst öltek meg a határ török oldalán (de jelentések szerint ez folyik ott három éve). Akkor most ehhez adjunk hozzá nyolcat, a többit majd holnap meg azután. (Nem állom meg, hogy meg ne osszam: ha ugyanennek Izrael csak egy töredékét művelné bármely határán, már harsogna az ismert kórus, plusz összeülne és valamit deklarálna az ENSZ sóhivatala.) 

A török deal amúgy működik, persze. Eleve kevesebben jönnek át mostanában, s ha híre megy a válságkezelés eme legújabb, nem éppen szofisztikált módja, akkor nyilván még ennél is kevesebb szerencsétlen jön. Csak el kell fogadnunk, illetve, hogy plasztikus legyek, le kell nyelnünk az árát. És már rég nem csupán arról van szó, hogy Erdogan elnök úr újabb és újabb arcátlan zsarolásait kell lenyelnünk (legutóbb pl. megfordította az alkut, közölte, hogy amíg nincs vízummentesség, ne várja tőlük senki, hogy visszafogja a migránsokat). Arról van szó, hogy meg kell kérdeznünk: akkor is tartjuk-e magunkat a török dealhez, akkor is megéri-e ez nekünk, ha ennek az az ára, hogy Erdogan katonái és határőrei nőket és gyerekeket lőnek agyon a határaikon? 

Ez előtt az ember előtt fogunk hajbókolni? Ennek fogunk vízummentességet adni, ennek fogjuk megengedni, hogy mindent megússzon, hogy követeljen, zsaroljon, hogy ne csak saját országában, de Németországban is tiltsa a szólásszabadságot? Senki nem állítja, hogy észszerű keretek között ne lehetne jéghideg megállapodás Ankarával a menekültek feltartóztatásáról, de ez véletlenül sem azonos az elvtelen, agyatlan, sunyi opportunizmussal. Ha ilyen áron védetjük Európát a török rezsimmel, akkor hamarosan nem marad semmi Európából, amit érdemes lenne megvédenünk.