Afgán újságírók életveszélyben

Az újságírónők pedig „fizikailag” is veszélyben vannak a tálibok hatalomra kerülése óta – egyiküket már augusztus 25-én megverték, kamerák előtt, miközben riportot készített a kabuli repülőtér közelében egy független afgán hírügynökség számára.

A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi jogvédő szervezet szeptember 1-én közölt adatai szerint hétszázról hetven alá csökkent a fővárosban dolgozó újságírónők száma. A szerkesztőségek elé őröket állító tálibok megakadályozzák, hogy riportra induljanak, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy lassan eltűnnek a sajtóból. Az UNESCO adatai szerint 2020-ban még 1741 nő dolgozott főállásban a médiában Afganisztánban, közülük 1139 volt újságíró. 2021 februárjára viszont szinte minden ötödik újságírónő felhagyott a hivatásával az állandó fenyegetések miatt. Vagyis jóval a tálibok hatalomátvétele előtt kezdődött ez a folyamat, ma pedig már szó szerint a bőrüket mentik az érintettek.

Szombaton 103 afgán újságíró, köztük 20 nő nyílt levélben fordult a nemzetközi közösséghez, azt kérve: fogadjanak el olyan intézkedéseket, amelyek megvédik a sajtószabadságot Afganisztánban. A nevüket nem hozták nyilvánosságra, mert félnek a megtorlástól. E téren nincs nemi megkülönböztetés: a férfiak ugyanúgy félnek. Talán önök is látták azt a szürreális, már-már paródiába illő felvételt, amelyet a BBC újságírói osztottak meg a Twitteren. Egy afgán tévécsatorna politikai vitaműsorában játszódott le a jelenet. A tálib hatalomátvételről beszélő műsorvezető közölte a nézőkkel, hogy nem kell félniük a táliboktól, őszinteségét azonban erősen megkérdőjelezte, hogy morcos tekintetű tálib harcosok álltak mellette fenyegetően, fegyverrel a kezükben.

Az újságírókat érő incidensek, fenyegetések mindennaposak. Sokaknak bujkálniuk kell, kétségbeesetten próbálják elhagyni az országot. Vidéken már minden magánmédium bezárt, és az sem túl biztató, hogy a tálibok mintegy ezer, súlyos bűncselekmények miatt elítélt rabot kiengedtek a börtönből, akik bosszút forralhatnak az ügyeikről annak idején beszámoló riporterek ellen.

Az RSF-hez eljuttatott levében az áll, hogy a fotóriporterek és tudósítók elleni támadások miatt „a legroszszabbtól lehet tartani”. A maradni szándékozók konkrét támogatást kérnek, hogy a szerkesztőségek folytatni tudják a munkát, a veszélyben lévők pedig diplomáciai, konzuli segítségért folyamodtak, hogy elhagyhassák az országot. Szakértők szerint egy hivatalos média – egyfajta tálib sajtóbirodalom – létrehozása a cél. Minden más nézetet képviselő sajtómunkást eltüntetnek a színről, vagyis az emberek hamarosan egyoldalú tájékoztatást fognak kapni, az újságok, a rádió és a televízió a Talibán szócsöveként fog működni.

Mivel a szabad, független, kormánykritikus sajtó bedarálása még egy demokratikus államban, az Európai Unión belül is büntetlenül végbe mehet, nem tudom, mennyi esélyük van a kollégáknak a normális munkavégzésre, vagy egyáltalán a normális életre abban az országban, ahol például betiltották a zenét, mert a tálibok azt bűnös dolognak tartják. De bízom benne, hogy a párizsi székhelyű Riporterek Határok Nélkül képes lesz többet tenni, mint amennyit Brüsszel képes volt.