Adventi adomázás

Emlékszem az élő betlehemre, ahová a járási székhelyhez közeli Andódról hozta a Puss család az állatokat, és jó meleg bundácskát kellett kerítenem a kiscserkészeimnek, hogy hősiesen pásztorkodjanak. Bárhová, bármelyik magyarok lakta községbe veti a régiós tudósítót az adventi időszak, mindenütt szeretetteljes hangulat fogadja. Van, ahová nagyon szívesen eljutna, de idő hiányában nem lehet ott mindenütt. Ahová megérkezik, ott örömmel fogadják, ahová nem tud kijutni, ott bizony neheztelnek rá. Egymást követik a jótékonysági rendezvények, vidám hangulatú vásárok, családi és baráti találkozások helyszínévé válnak a díszes terek. Valami születőben van, próbálunk jobban odafigyelni egymásra, és kevéske szabadidőnkből lecsippenteni néhány órát arra, hogy felvegyük a kapcsolatot a rég nem látott rokonokkal és barátokkal. Kilépni az online térből és személyesen megölelni őket, időben elmondani nekik azt, amit nagyon sajnálnánk, ha már sosem mondhatnánk el.

Nézem a régi felvételeket. Az akkoriban velünk együtt ünneplők közül mára többen örökre eltávoztak. Mindez arra késztethet, hogy még inkább odafigyeljünk azokra, akik szomjazzák a figyelmünket, személyes jelenlétünket. A minap a halmozottan sérült gyerekek és családjaik támogatására készített naptár iránt érdeklődött egy édesanya, aki egyedül gondozza súlyos beteg nagylányát. Beszélgetésünk során kiderült, hogy nem hagyhatja otthon egyedül a gondozottját, át sem tudná utalni a pénzt a naptárért, mégis segíteni szeretne. Pont úgy, mint a naptár ötletgazdája, az a fiatal édesanya, akivel az ünnepváró vásárban találkoztam. Komoly gondokkal küzd a családja, mégis van ereje másoknak segítő kezet nyújtani.

Advent idejében ne engedjük, hogy a figyelmünket eltereljék az ostoba politikai álcsaták! Ne hagyjuk, hogy ócska, gagyi hírek rabolják el az időnket! Lássuk meg az Embert mindenkiben! Az utcán tengődőben, a mássággal élőben, a megszokottól eltérő módon boldogulóban és abban az emberben is, aki az egész életét az állatok mentésére tette fel. Aki ájtatosan részt vesz a közös ünnepeken, majd posztolja adventi koszorúját a nappaliból, miközben folytonosan ítélkezik mások felett, az még nem nőtt fel a benne lakozó isteni lényeghez. Aki a kisebbségben vagy a hátrányos helyzeten lévők bántalmazására szóló cikkre úgy reagál a kommentjében, hogy ugyan kit érdekelnek ezek az emberek, az valamit nagyon félreérthetett. Valószínűleg azért, mert még sosem nézett úgy a szenvedő szemébe, mintha önnön megfáradt tekintetét kémlelné a tükörben.

„Uram, tégy engem békéd eszközévé, hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek, ahol sértés, oda megbocsátást, ahol egyenetlenség, oda egyetértést, ahol tévedés, oda igazságot, ahol kétely, oda hitet, ahol kétségbeesés, oda reményt, ahol árnyék, oda fényt, ahol szomorúság, oda örömet!” (Assziszi Szent Ferenc )