Abházia függőben; oroszra cserélnék a grúz fennhatóságot

A probléma gyökerei a volt Szovjetunió területén található más válsággócokhoz hasonlóan a múltba nyúlnak vissza. Miután Oroszország a múlt században meghódította a Kaukázus térségét – pontosabban elhódította Törökországtól és Perzsiától – elnyomta a régióban élő népeket. A cári Oroszország bukása és a kommunista diktatúra bevezetése után Moszkva átszervezte a birodalmat. A népek elnyomása és az oroszok dominanciája természetesen fennmaradt, csak a külsőségek változtak. Fokozatosan és főleg formálisan 16 tagköztársaság (az általunk jól ismert 15, amelyek 1991-ben függetlenné váltak és a II. világháború következtében megszüntetett Karélia) szövetségévé szervezték át az országot, amelyet tovább bonyolított az ezeken belül megalapított különböző jogállású – például autonóm terület – entitások rendkívül magas száma. Ennél az átszervezésnél „természetesen” semmiképpen nem az volt a cél – a látszat ellenére –, hogy a nemzetiségi kérdést megoldják a soknemzetiségű államalakulatban, amely egyébként továbbra is magán viselte a birodalam minden attribútumát.

Az igazi cél a birodalom egységének megtartása volt. Mivel az egységet leginkább az alávetett nemzetek esetleges függetlenségi törekvései veszélyeztethették leginkább, Moszkva ezt próbálta semlegesíteni. Ennek érdekében magukat az alávetett nemzeteket akarták kihasználni, mégpedig úgy, hogy kijátsszák őket egymás ellen. A legkézenfekvőbb mód ennek elérésére a „tagköztársaságok” határainak olyan meghúzása volt, hogy az tartós ellentétek forrása legyen az egyes népek között. ĺgy Moszkva az „oszd meg és uralkodj!” elvet alkalmazva a népek egymás közötti ellentétét szítva joggal bízhatott abban, hogy a meghódított nemzetek egymással lesznek elfoglalva, és így nem irányul a figyelmük a függetlenség felé, ráadásul még a birodalmi központ kegyeit is keresni fogják, hogy előnyre tegyenek szert regionális ellenfelükkel szemben. Ennek az évtizedeken át alkalmazott taktikának az eredménye a számtalan mesterségesen – az etnikai és regionális tényezők figyelembevétele nélkül – meghúzott határ a volt Szovjetunió térségében, aminek sokszor véres következményei máig érezhetők. Természetesen érvényes ez a Kaukázusra és konkrétan Grúziára is.

Oroszország, miután elvesztette Kaukázuson túli területeit, továbbra is fenn akarta tartani befolyását a régióban. Ennek érdekében felhasználta a már bevált taktikát, és az ottani népek kölcsönös ellentéteit fokozva a saját szerepét akarta és akarja növelni. A három kaukázusontúli köztársaság függetlensége elérése után eltérő fejlődésen ment át, és más-más külpolitikai irányvonalat követett. Azerbajdzsán a nyugati világ felé orientálódott, ezért a vele sokáig háborúban álló Örményország Moszkvánál keresett segítséget (Jereván egyértelműen Oroszország legszorosabb térségbeli szövetségese, területén jelentős orosz katonai bázisokkal). Azonban Grúzia követte a legoroszellenesebb irányvonalat. Tbliszi még az Oroszország vezette Független Államok Közösségébe (FÁK) sem volt hajlandó belépni, mondván, az csupán az orosz birodalmi ambíciók kielégítését szolgálja. Moszkva semmiképp nem akarta megengedni, hogy egy térségbeli ország kivonja magát befolyása alól, ezért előhúzta a még szovjet időkben „beépített” biztosítékot: elkezdte támogatni az abház szeparatista törekvéseket. Tbiliszit egyszerűen megzsarolták, hogy ha nem lesz a FÁK tagja és nem ismeri el legalább a minimális orosz befolyást a térségben, a Grúzia részét alkotó Abházia függetlenségi törekvéseinek támogatásával szétdarabolják az államot. Mivel az oroszok a fenyegetéseken túl konkrét lépéseket is tettek, például fegyverekkel támogatták az abházokat, a moszvai akciók sikeréhez nem férhetett kétség. Ha Grúzia meg akarta őrizni területi egységét, el kellett fogadnia legalább a minimális orosz követeléseket: belépett a FÁK-ba, Abháziába orosz „békefenntartók” érkeztek, a grúz erők viszont kiürítették a tartományt. Abházia így gyakorlatilag függetlenné vált Grúziától, annak ellenére, hogy a nemzetközi jog alapján grúz fennhatóság alá tartozik.

Az abház függetlenség azonban csak látszat, hiszen a tartomány orosz katonai ellenőrzés alatt áll, jövője Moszkva kezében van. Ennek megfelelően az abházok vezetői is Oroszországot tekintik gyámjuknak. Ez az álláspont vissszatükröződött abban is, hogy amint az elmúlt hetekben a helyzet kiéleződött, az abházok rögtön Moszkvához fordultak segítségért, sőt felmerült az Oroszországhoz való csatlakozás is. Grúzia természetesen csak átmeneti kényszermegoldásként könyvelte el szuverenitásának csorbítását és az orosz protektorátust Abházia felett. Ebből a szempontból teljesen érthető, hogy a grúzok támogattak minden olyan lépést, amely Oroszország befolyásának meggyengüléséhez vezetett a térségben, hiszen ezzel Tbiliszi esélyei nőttek meg az Abházia feletti ellenőrzés visszaszerzésére. Ennek fényében érthető, hogy Grúzia ki nem mondottan is támogatta a csecsenek harcát az oroszok ellen. Ez magyarázza a csecsen harcosok részvételét a jelenlegi és az elmúlt idők orosz-, illetve abházellenes harcaiban – grúz oldalon.

Mindehez természetesen hozzá kell adni a szélesebb regionális szövetségeket – orosz–örmény, illetve azerbajdzsáni–grúz–üzbég–türkmén–török, amerikiai támogatással –, valamint a hatalmas térségbeli olaj-, illetve földgázlelőhelyek felfedezését. Ezzel magyarázható például a grúz álláspont, amely az orosz békefenntartók felváltását szorgalmazta, mégpedig török vagy nyugati csapatokkal. Ez a megoldás elfogadhatatlan Moszkva számára, mert csökkentené befolyását, és teret engedne az évszázados rivális Ankara behetolásának.

Értékelve a tényeket, Abházia, Grúzia és az egész térség jövője attól függ, sikerül-e Oroszországnak megszilárdítania régióbéli befolyását, illetve hogy a Kaszpi-tenger energiahordozó-lelőhelyeit melyik szövetségnek sikerül jobban ellenőrzése alá vonnia az említett két csoport közül. Ha az olajdollárok megszilárdítják Azerbajdzsán és Türkmenisztán oroszoktól való függetlenségét, Grúzia helyzete megerősödik és hosszabb távon újra ellenőrizheti Abháziát. Ha nem, és inkább az orosz érdekek érvényesülnek, Abházia állandóan olyan terület marad, amellyel Moszkva szükség esetén zsarolhatja a grúzokat, ha azok figyelnem kívul hagyják az orosz érdekeket.