A visegrádi államfők tekintélye

Ez bravúrosan sikerült Miloš Zeman cseh államfőnek, aki a kis gumicsónakjában evickélgetett a hőségben egy nyugodt, csendes tavon, de minden bizonnyal a kelleténél több elfogyasztott sör miatt nem tudott kijutni a partra. Végül a testőrei beeveztek a magatehetetlen, ám jól szórakozó elnökért és partra vontatták a csónakban heverő politikust – az állam első emberét. Aki elméletileg személyében egyesíti a nemzetet, s bár hatáskörei nem túl nagyok, megkérdőjelezhetetlen morális autoritásként kellene fellépnie.  Zemannak nem ez az első ilyen húzása, az idén megválasztott cseh államfőnek már többször felrótták, hogy túl gyakran nyúl a pohár után. A néhány hónappal ezelőtt készült felvételeket látva csak azt találgathatta a szemlélő, vajon lehányja-e a cseh koronázási ékszereket vagy sem (a hivatalos közlemény szerint fáradt volt, vírusos betegség támadta meg, ezért gyógyszeres kezelés alatt állt). Ami tény, Csehország és Szlovákia nem áll jól köztiszteletben álló államfők tekintetében, s pont Magyarország az, ahol a funkcióval járó méltóságot még komolyan veszik.  Ha végignézünk a cseh, szlovák és magyar államfők listáján, az első két ország esetében szinte csak komikus vagy tehetetlen, esetleg elhasználódott politikusok neve kerül elő. Az egyetlen kivétel Václav Havel, aki köztiszteletben álló értelmiségiként és gondolkodóként került az államfői székbe, és ehhez hű is tudott maradni. A többi államfő – Václav Klaus és Miloš Zeman, illetve Michal Kováč, Rudolf Schuster, valamint Ivan Gašparovič – nem kimondottan emberi kvalitásaiért fog megmaradni az emlékezetben.  Magyarországon ezzel ellentétben egyetlen megválasztott államfő lógott ki a sorból, a plágiummal diplomát szerző és gyermeki helyesírási hibákat elkövető Schmitt Pál, akit viszont rövid úton eltávolítottak tisztségéből. Ezzel szemben Göncz Árpád, Mádl Ferenc, Sólyom László, de még Áder János is a megfontolt, jobbára halk szavú, akadémikusi jellegű politikus kategóriájába tartozik; direkt konfliktusokat a tevékenységükkel nem keltettek és nem is éleztek ki.  Kérdés, hogy az államfői poszt voltaképpen mit jelent a közép-európai országok számára. Csehországban és Szlovákiában a komoly próbálkozók elbuktak, ahogy a haveli örökség is lassan a múltba vész. Magyarországon viszont egyelőre tartja magát az az elképzelés, hogy komoly államférfi kell ilyen posztra – és ennek megfelelően Áderrel nem is a bulvárlapok rovataiban találkozunk, ahogy bírálói száma is viszonylag kicsi. Ugyanezt Zemanról és Gašparovičról nem lehet elmondani.