A vicc sosem téved

Beszél. És én arra gondolok, milyen jó, hogy neki még nincs mobilja.

Leszögezem, semmi bajom a mobillal. Hiszen csak egy eszköz. A kommunikáció eszköze. Legalábbis a mobilvilág kezdetén az volt, pontosan emlékszem az első szolgáltató szlogenjére: „hogy az emberek kommunikáljanak egymással”. És az emberek vették az üzenetet. Az még hagyján, amikor megtelefonálták a piacról, hogy milyen a krumpli, mert ez rövid volt, meg végső soron mindenki arról beszél, amit fontosnak tart (más meg köteles hallgatni türelemmel). De kicsit más helyzet, amikor megy a vonat Pozsonyból a Tátrába, egy kupéban ül hat ember, s a hat közül egy több órán keresztül nyomja a sódert. A rövid szünetben – ilyenkor épp valaki mást hív –, az egyik utas finoman megkérdezi tőle, hogy nem fog-e sokat fizetni. Dehogy, ingyen perceim vannak, mondja. S amikor fél órával később a többi utas megkéri, hagyja már abba, csodálkozva kérdezi, hogy miért, mi a rossz abban, ha az emberek kommunikálnak egymással?! 

Ez volt a szoktatás, vagyis a függővé tevés szakasza. A mobilok még nem voltak okosak (akkor buták voltak?), még nem tudták befogadni az internetet. Ahhoz képest hű, hol vagyunk ma! Mekkorát fejlődtünk! 

Bárhol, bármikor képesek vagyunk követni a világ összes információját, mindent, ami érdekel, és azt is, ami nem, mert a nagy információdömpingben már sokszor azt sem tudjuk, mi érdekel, csak vesszük, vesszük passzívan, amit az adó sugároz. Nehogy már lemaradjunk valami égetően fontosról, ami lehet, épp akkor fog megjelenni a kis képernyőn, amikor pisilünk! És a Facebook! Nehogy már lemaradjak egy-egy bejegyzésről, amit lehet, hogy olyan ismerőseim (barátaim?) írnak, akiket soha az életben nem láttam, így azt sem tudhatom, kik ők valójában. Ha egyáltalán léteznek. 

A nyilvános, hosszantartó telefonálás továbbra is divat, de már az ünnepi asztalon is ott van a mobil, ajándékosztás közben is, az emberek egyik szeme a halszálkán, másik a mobilon! Életkortól független manipulációnk eszközén. S így bizony nehéz élőben kommunikálni. Figyelsz egyáltalán? 

A ravatalozóba beül egy férfi, s megkérdezi a mellette ülőtől: „bocsánat, nem tudja az itteni wifijelszót?” Az megbotránkozik: „magában nincs semmi tisztelet?” Erre a másik: „és csupa kisbetűvel?” 

Az új évben tartalmas beszélgetéseket kívánok. Egymás szemébe nézve.