A túlélés és a fejlődés feltételei

Bár a dokumentum belső használatra készült abban az értelemben, hogy az „ügy” a Szlovákiában élő magyarokat érinti, jó, hogy szlovákul is olvasható. Ugyanis a magyarok semmit sem érnek el, ha az úgynevezett államalkotó szlovák nemzet nem érti őket legalább egy csöppet. Ez az első feltétele annak, hogy javuljon a dolgok állása. Ebben a kérdésben – hangsúlyozom, csak a saját véleményemet írom – inkább az MKP érdemel dicséretet, mint a Híd. Sokkal fontosabb ugyanis egy kézzelfogható dokumentum, mint egy értelmezett. Nem értem, miért döntött úgy a Híd, hogy a párt megjegyzéseivel hozza nyilvánosságra, csak megállapítom, hogy ezzel csökkent a dokumentum értéke. Mindenkinek joga van arra, hogy saját véleménye legyen, az értelmezett értelmezése fölösleges problémáktól bűzlik, még inkább félreértésektől és meg nem értésektől.

Tisztában vagyok a dokumentum politikai jelentőségével, azzal is, nyilván nem volt egyszerű elérni, hogy a három érdekelt fél megegyezzen a dokumentum tartalmában, hiszen kettő közülük egymással harcol azok kegyeiért, akiket ez a legjobban érint. Annak is tudatában vagyok, hogy ez csupán az első felvetése azoknak a kérdéseknek, amelyek a Szlovákiában élő magyarokat összekötik és nyomasztják. Természetesen a következő kérdés: hogyan tovább? A Szlovákiában élő magyarok az államalkotó nemzethez fordulnak, hogy teljesítse elvárásaikat? Egy olyan nemzethez, amely az önrendelkezés jogát etnikai elvek alapján érvényesítette? Vagy megpróbálják megváltoztatni ezt a szemléletet, hogy a jogot a politikai közösség önrendelkezési jogának tekintsék, az etnikai hovatartozástól függetlenül?

Ha az első utat választják, hosszú évekig nem érnek el semmit – a pártok életben maradásán kívül. Ha a másikat, támogatókra találhatnak a lakosság más csoportjaiból is, amelyeknek még fontos ez a – bár kifosztott – ország, és akik azt szeretnék, ha egységes egészként fejlődne. És szerintem ez hiányzik a dokumentumból – hogy ez a mi ügyünk is, nem csak a szlovákiai magyaroké.

Juraj Hrabko