A tőke iránytűje

Néhány hete szép csöndben kimúlt Szlovákiában a SARIO ügynökség, melyet annak idején azzal a céllal hoztak létre, hogy segítse a külföldi tőke idecsalogatását. Részvényesei szeptember végén döntöttek felszámolásáról. Hiányát egyelőre csak azok a külföldi cégek érzik, amelyek éppen segítségével próbáltak nálunk letelepedni. Megtörténhet, hogy a hitelt érdemlőnek bizonyult tárgyalópartner hirtelen eltűnése miatt számos hozzánk készülő külföldi tőkés egyszerűen továbbáll. Lehorgonyoz valamely szomszéd országban, olyanban, amelyben nemcsak ígérgetik a tőkecsalogató kedvezményeket, hanem meg is adják. Lehetséges odébbállást emleget például annak a francia cégnek a képviselője is, amely 1000 embert foglalkoztató üzemet szeretne létrehozni Partizánskéban. Annál az egyszerű oknál fogva teszi kétségessé szlovákiai letelepedését, mert szeptemberre semmi se lett azokból a kedvezményekből, amelyekről a gazdasági minisztériumban és a SARIO ügynökségben (a kormány ígéretében bízva) egyaránt mint kész tényről beszéltek.

A kormány és törvényhozásunk szószegését, kapkodó munkáját tükröző hasonló példák tucatjait hozhatnánk fel. Valamennyi a lehetséges külföldi befektetők elbizonytalanításáról szól, miközben új munkahelyek százai mennek számunkra veszendőbe, hogy végül a külföldi befektetőnek nagyobb előnyöket kínáló országban jelenjenek meg. Pedig az utóbbi évben nem utolsósorban a bankok privatizálásának köszönhetően Szlovákia is megtapasztalhatta, valójában mit is jelent az ország gazdaságában egy-egy komolyabb tőkeinjekció. És azt is megtapasztalhatta, hogy mit jelent a munkanélküliség által leginkább sújtott térségek számára néhány száz új munkahely.

Érthető, hogy minden kormány szívesebben beszél a hivatali ideje alatt született eredményekről, mint a kudarcokról. A Dzurinda-kormány is szívesen dicsekszik az utóbbi években felgyorsult privatizációval, meg azzal, hogy a külföldi beruházásokat illetően a visegrádi négyek sorában a második helyre küzdötte fel magát Szlovákia. A nehezen kiérdemelt bizalmat azonban könnyen ismét elveszítheti az ország, ha az ide készülődő külföldiek főképp törvényhozásunk késedelmes magatartása miatt érzik úgy (és ennek hangot is adnak), hogy az állam részéről semmiféle támogatást nem éreznek. Az így esetleg újra elvesző bizalmat már rendkívül nehéz lenne visszaszerezni. És nemcsak a külföld bizalmát, hanem a szavazókét is; végső soron ugyanis mindig ők lesznek a külföldi tőke távolmaradásának is az igazi vesztesei. Egyelőre még ennek a kormánygarnitúrának szorítunk. Kár lenne, ha maga a Dzurinda-csapat hatna oda, hogy véleményünk gyökeresen megváltozzék róla.