A terroristakeltető brüsszeli negyed

Nem véletlen, hogy most Brüsszel került az iszlamista terroristák célkeresztjébe. A belga főváros nem csupán az uniós intézmények központja, hanem az európai dzsihád centruma is. Alig tízpercnyire a város szívétől egy szinte homogén közel-keleti mikrovilág alakult ki, ahová a rendőrség is ódzkodva teszi be a lábát. Ez a Molenbeek negyed, amely az utóbbi évek szinte összes európai merényletével kapcsolatba hozható. Most éppen ott bujkál a párizsi terrorsorozat egyik elkövetője, a januári, a Charlie Hebdo elleni támadásban szintén érintve volt a közel 100 ezres lélekszámú, szinte önálló szabályok szerint élő muszlim városrész. Itt lakott a brüsszeli zsidó múzeumnál 2014-ben végrehajtott lövöldözés vádlottja és az idén augusztusban egy nemzetközi gyorsvonaton támadást tervező, ám időben lefegyverzett merénylő, sőt a 2004-es madridi, még a párizsinál is pusztítóbb támadások kitervelője is ott élt egy ideig. Egyetlen jogos kérdés merül fel: ha a biztonsági szolgálatok számára ennyire egyértelmű, milyen veszélyes gyújtóeleggyé vált Molenbeek, akkor eddig miért nem léptek fel keményen? Mert a 22 mecsettel rendelkező, több mint 30 százalékos munkanélküliséggel sújtott negyed a szétszabdalt és alig kormányozható Brüsszel része, ahol a sok hatóság között elveszik a felelősség. Belgium eleve nehezen kormányozható, a flamand–vallon ellentét miatt hallatlanul bonyolult szerkezetű állam épült ki, gyakorlatilag 6 regionális kormánnyal. „Brüsszel viszonylag kis város, ennek ellenére hat rendőrkapitánysága van, a helyi önkormányzatok száma pedig 19. New Yorkban 11 millió ember él, és mennyi rendőrkapitánysága van? Egy” – vázolta szemléletesen a széttagoltság lényegét Jan Jambol belga belügyminiszter. A zavaros közigazgatású Belgium, ahol egy-egy parlamenti választás után akár fél évig is képtelenek kormányt alakítani, most meglepetten pislog: a szemük előtt vált az egykori ipari központ nyomornegyeddé, majd muzulmán gettóvá: Molenbeek az Iszlám Állam egyik európai toborzóközpontja lett. Nem véletlen, hogy népességarányosan éppen Belgiumból ment a legtöbb európai szélsőséges Szíriába harcolni... Természetesen Európa több nagyvárosában (Párizzsal az élen) alakult ki döntően muzulmánok lakta negyed, azonban az ottani államigazgatás, rendőrség valamivel hatékonyabban lépett fel e körzetekben, mint a csak a király személye, a sör szeretete és a futballválogatott sikere által egyben tartott Belgiumban. A kis Benelux állam minden hibát elkövetett az iszlám terror elleni harc során, amit csak el lehet követni, kezdve azzal, hogy nincs átfogó politikai programja a növekvő muzulmán népesség integrálására, egészen addig, hogy a belga titkosszolgálatoknál alig néhányan beszélnek arabul. A hétvégén bénaságra ítélt Brüsszel remélhetőleg megússza a merényleteket, ám haladéktalanul lépnie kell – és nem csak a belgáknak. Ki kell tiltani a mecsetekben uszító szónoklatokat tartó imámokat, jobban oda kell figyelni a börtönökben eredményesen toborzó szélsőségesekre. A Szíriából, Irakból hazatérő dzsihádistákat nem elég számon tartani, le is kell tartóztatni őket (Nagy-Britannia már így jár el), a titkosszolgálatok állományát meg kell erősíteni, különös tekintettel az arabul beszélő, beépülni képes ügynökökre, végezetül az unión belüli, a potenciális terroristák levadászását érintő adat- és információcserét akadálytalanná kell tenni. És még ez sem elég, hiszen a legjobb volna, ha az európai normáktól eltérő párhuzamos mikrotársadalmakat is felszámolnák, reményt és kiutat nyújtva a másod- és harmadgenerációs muzulmánoknak. Ez a harc nagyon sokáig fog tartani. Addig is mit tegyünk mi, polgárok? Az eddiginél éberebben figyelni és ugyanúgy élni, mint eddig. Mert ha feladjuk életvitelünket, azzal a dzsihádisták máris csatát nyernek.