A terror elleni harc új himnusza

Május 25-én újra halhatatlan lett az Oasis 1996-os slágere, a Don’t Look Back in Anger. A három nappal azelőtti terrortámadás áldozataira emlékeztek az emberek a manchesteri Szent Anna téren, egyperces néma csenddel. Mintegy ötszázan gyűltek össze, álltak és gyászoltak, aztán egy nő a tömegben elkezdte énekelni a manchesteri rockbanda réges-régi dalát, hogy „Ne nézz vissza haraggal”. Lepisszeghették volna, de pont a fordítottja történt: fokozatosan egyre többen és többen kapcsolódtak be, és a végére már mindenki énekelt. Nagy-Britanniában olyan ez a szám, mint nálunk a Gyöngyhajú lány vagy a Most múlik pontosan – mindenki ismeri, és jócskán túlmutat önmagán. Egy egész generáció, egy kultúra, az alulról jövő, boldogulni igyekvő angol kisemberek himnusza volt anno, amikor a kócos fejű, mocskos szájú, egymással folyton acsarkodó Gallagher fivérek sikerre vitték. Most pedig új kontextusba került, többlettartalmat nyert a manchesteri gyászolóknak köszönhetően. Akiket a popkultúra kapcsolt össze ott a téren, ugyanúgy, ahogy azt a 22 embert, akik azért haltak meg, mert elmentek egy popkoncertre.  A Guardian riportere által rögzített felvételt nézve mindenki elérzékenyül, még azok is, akik nem szeretik, sőt sosem értették igazán az Oasist. A videót órák alatt több ezren osztották meg az interneten, Lydia Bernsmeier-Rullow, az a negyvenes, szőke nő pedig egy csapásra világhírű lett, neki köszönhetően a zene által is egyesültek azok, akik hallgatással akarták kifejezni együvé tartozásukat. A riporter megkérdezte a nőt, miért kezdett énekelni, és miért pont ezt a dalt. „Úgy éreztem, tennem kell valamit, ki kell fejeznem az érzéseimet. És ez passzolt leginkább ahhoz, amit éreztem.” Frappáns, érthető válasz. Akkor és ott még senki sem gondolta volna, hogy ez a spontán éneklés feléleszt és ismét himnusszá tesz egy jó húszéves szerzeményt, melyet egyébként anno focimeccseken is énekeltek az angol szurkolók.  A Don’t Look Back in Anger a következő napokban újra felkerült a slágerlistákra. Ezt énekelték a metrón a One Love nevű jótékonysági koncertre igyekvők. Ezen a koncerten egyébként a Coldplay adta elő a dalt, Liam Gallagher pedig kihasználta az alkalmat, hogy a színpadról ismét jól odapörköljön bátyjának, amiért vele ellentétben távol maradt a rendezvénytől. Komoly szaklapok kezdtek ismét foglalkozni az Oasis zenekarral mint a brit kultúra egyik alapelemével. Eközben kiderült, hogy Noel Gallagher titokban, minden csinnadratta nélkül átruházta a szerzemény jogait a manchesteri terrortámadás áldozatainak hozzátartozóit támogató szervezetre. Ezzel valószínűleg sokkal többet adott, mint azok, akik felléptek a koncerten, hiszen nyilván komoly összeg üthette volna a markát az ismét népszerűvé vált dal szerzőjeként. Well done, Noel! [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"278410","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]