A tekintetes vúckák

A vármegyét Szlovákiában úgy hívják, hogy Felsőbb Közigazgatási Egység. Eredetiben: Vyššý územní celok. Rövidítve: vúc. Politikusi szlogennel: vúcka. Aminek természetesen semmi köze a régi tekintetes vármegyéhez, melynek a neve is tekintélyt parancsolt. A vúckák nevükben, szerkezetükben is sokkal inkább hasonlítanak a kommunista kerületekhez. Igaz, nem három van belőlük, hanem nyolc. Lehetne tizenkettő is, öt is. Teljesen mindegy, mennyi, mert a szlovák parlamentben évek óta a számokat ragozzák, és nem a természetes régiók száma adja ki a végösszeget. Felülről oktrojálják a lakosságra. A méltatlan, nevetséges, ki tudja, milyen etimológia mentén kialakult név ráadásul személytelen, csak a vúc-székhely szerint tájolható be, melyik közigazgatási egységről van szó, mert közigazgatásról ugyan lehet beszélni, de egységről alig, hiszen nem történelmi és gazdasági régiók határai közé szorul egy-egy vúcka, hanem csak úgy ad hoc lett megrajzolva a határa. Leginkább az „oszd meg és uralkodj” kommunista-nacionalista gyakorlatból átörökített szándékot követve, amikor Dél-Szlovákia magyarok lakta vidékein úgy alakították ki a járásokat, hogy lehetőleg minden magyar többségű területhez tartozzék egy darabka szlovákok lakta vidék, ahonnan aztán lejöttek a járási hivatalok vezetői, hogy áldásos gyámkodásuk érvényesülhessen a magyarok fölött. A szlovákiai járások ezért néztek ki olyan komikusan: észak-déli hossztengely mentén elnyúlva, akár egy-egy féregnyúlvány. S ezért festenek a mostani vúckák is úgy, ahogy. A lényeg: lehetőleg egyetlen magyarlakta város se lehessen vúc-székhely. A dunaszerdahelyi magyarok vúckájában például a zsupán (akire, bár megyefőnöknek, azaz zsupánnak titulálják, lévén csak vúckája, talán a vúckán név jobban illenék) Nagyszombatban székel, az egykori Komárom megye polgárainak vúckánja pedig Nyitrán. Legszembetűnőbb a sovén közigazgatási gyakorlat Gömör-Kishontban. Az egykori Gömör megyén két vúcka osztozik: a rimaszombati magyarok Besztercebányához tartoznak, míg a rozsnyóiak Kassához. Mindezzel nem mondtam semmi újat. Csak azoknak szerettem volna felfrissíteni az emlékezetét, akik nem értik, miért nem tódultak csapatostul a dél-szlovákiai magyarok nemrég az urnákhoz. Valószínűleg úgy érzik, nem sok közük az egészhez. Túlságosan is megszokták, hogy hol ilyen, hol olyan bebetonozott struktúrák osztozkodnak a fejük fölött. Lemondtak a sorsuk irányításának reményéről. Erről (is) szóltak Dél-Szlovákiában a vúckai választások.