A Taigetosz és Európa

Valójában ha a phülé vénei megengedték az apának, hogy gyermekét nem kell felnevelnie, kivitte a csecsemőt a Taigetosz szakadék szélén lévő Apothetai sziklára, és a gyermek kapott egy esélyt. És a gyermektelen házaspárok is – elvihették és felnevelhették a csecsemőt, még ha a szigorú spártai kritériumok szerint gyöngének és életképtelennek minősült is. Tehát a szigorú és általunk kegyetlennek tartott Spárta sem ölte meg a gyengébbeket, bár ha a csecsemőt nem vitte el senki, valóban meghalt. Csehországi történet, sok tanulsággal számunkra is. A népjóléti tárca tudományos tanácsának tagja – azért se írom le a nevét – jogász létére azt javasolná, hogy az életképtelen, testi vagy szellemi fogyatékkal született gyermeket az orvos döntése alapján „el lehessen altatni” – szép eufemizmus a gyilkosságra. Nem kell farizeuskodni, valljuk be, hányszor gondoltunk arra, hogy egy-egy fogyatékos gyermeknek, szüleinek, nem lenne-e jobb, ha a gyermek nem élne? S valljuk be azt is, szép számmal akadnak olyanok, akik elképzelhetőnek tartanák, hogy egy-egy etnikum vagy szociális csoport sokadik gyermekének is jobb lenne, ha nem élne. Komoly etikai vitákat gerjeszt az eutanázia kérdése, nem szűnő elvi viták tárgya a magzatelhajtás – s most meg arról értekezik egy komoly szerv önmagát komolynak gondoló szakképzett tagja, hogy a már megszületett gyermekek életéről való „szakmai” döntésben is vita tárgya lehet . Hát nem lehet. Nem azért, mert megvalósíthatatlan, s nem is azért, mert most mi itt a galamblelkű filozopterek szerepét vállaljuk. Az élet – minden élet – védelme a MI CIVILIZÁCIÓNK alapja. Persze, az erősek és egészségesek társadalma eldöntheti, hogy az elvet megváltoztatja és mesterséges szelektálást szorgalmaz. De az már nem a mi kultúránk és nem a mi civilizációnk lesz. Annak, hogy a mi civilizációnk a sokszor értelmetlennek tűnő (tűnő, de nem az) életet is védi, van erkölcsi, vallási alapja – Európa kultúrájának egyik legerősebb bástyája a szeretet vallása, a kereszténység; mindegy, annak melyik formája. De a sokszor érthetetlen védő, óvó civilizációs magatartásnak igenis vannak racionális okai is. Frázisként emlegetik, hipotetikusan miként szavaztak a magzatelhajtásra orvostanhallgatók a magzati alkohol szindróma miatt, s tanáruk gratulált nekik: hölgyeim és uraim, most ölték meg Beethovent. A világ egyik legjobb dzsesszzongoristája törpe és púpos, Roosevelt tolószékben élte le élete nagy részét, de az egyetlen amerikai elnök, akinek háromszor adatott meg a mandátum. A vak Andrea Bocelli dalain milliók könnyeznek, és nézzenek csak körül a környezetükben, hány fogyatékos ember alkot értékeket a közösségnek, embertársainak. Az európai kultúra az életminőség javulása során ért el oda, hogy már nem csak a Maslow-piramis első fokán, a biológiai igények szintjén vagyunk, hogy életünk minőségéért most már nem csak a vadászni, halászni, földet művelni képesek tehetnek valamit. A cseh tanácsadó – aki, reméljük, ma már nem az – az európai civilizációt kérdőjelezte meg szavaival, s még jó, hogy a Taigetoszt nem említette. Még abban sem lett volna igaza.