A száz legnagyobb

Olvasói játékot hirdetett egy hetilap annak kiderítésére, ki a legnagyobb szlovák. Hogy az olvasónak ne kelljen annyit törnie a fejét, a lap száz személyt is felsorol, van köztük boldog-boldogtalan, nem akarom különösebben elemezni a névsort.

Olvasói játékot hirdetett egy hetilap annak kiderítésére, ki a legnagyobb szlovák. Hogy az olvasónak ne kelljen annyit törnie a fejét, a lap száz személyt is felsorol, van köztük boldog-boldogtalan, nem akarom különösebben elemezni a névsort. De az a nagy veszély azért fennáll, hogy az olvasók véletlenül Jedlik Ányost vagy Thurzó Györgyöt stb. választják meg a legnagyobb szlováknak. Mit szólnak majd ehhez más lapok olvasói? Esetleg a német Kempelen Farkast vagy a lőcsei Pál mestert, akiről csak egyvalamit tudunk biztosan: hogy nem szlovák volt.

A listán természetesen ott van Jánošík, aki a hatóságok előtt nem tudott elszámolni a bevételeivel, viszont amnesztiában nem tudta részesíteni magát, tehát kivégezték. Ott van Vladimír Mečiar is, persze. És Tiso.

És persze szerepel a listán sok-sok kiváló ember. De mondom, nem a névsor érdekel, másik százas lista jutott eszembe. A Nagy Könyv, s hogy a játéknak még csak véletlenül sem az volt a célja, hogy kiderüljön, melyik a száz legjobb. Hogyan lehetne ezt eldönteni, összehasonlítani egyik könyvet a másikkal. Nekem ezek, neked meg amazok... Vagy még magam se tudom, nekem melyek. A cél az volt, hogy az emberek olvassanak, könyvekről vitázzanak, hogy a tévés „tárgyalások” láttán rádöbbenjenek, valami magával ragadó, varázslatos dologból maradtak ki, mert ezt a könyvet éppen nem olvasták. És elhatározták, hogy el fogják. Ha megnézzük a „verseny” eredményét, láthatjuk, teljesítette egyetlen lehetséges feladatát. A tizenkét „legjobb” könyvet javarészt a gyerekek, a kamaszok és fiatalok emelték a lista élére, tehát olvasnak, van remény. Arról reménytelen vitázni, melyik a legjobb könyv, viszont olyan nagyon jó.

Arról is reménytelen lenne vitázni, ki a legnagyobb magyar. Azt se tudom, olyan nagyon jó lenne-e. Mindig, akinek évfordulója van, vagy díjunkat, alapítványunkat, tervünket, asztaltársaságunkat neveztük el róla? A legnagyobb magyarok ma névtelenek, alighanem a határon túl kell keresni őket, ismertetőjelük talán az, hogy magától értetődően és egyszerűen magyarnak nevelik gyerekeiket, ha adott nekik, hogy úgymondjam, a magyarok istene.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?