A szabadság tüze

Óh, mily' bölcs is a szlovák politika! S nem csak most, az volt már húsz, huszonöt éve is, amikor a rendszerváltoztatás zajától, pörgésétől-forgásától kába magyar országvezetők gyámoltalanul csak tántorogtak még a nemzetépítés rögös útjának kezdő szakaszán.

Itt van rögtön ez a CEU. Vegyük ezt példának. Közép-Európai Egyetemként is ismert, de ne szöszöljünk itt a hivatalosságokkal, nevezzük annak, ami: Soros-egyetem.

Már miért lenne az közép-európai? Elvileg az lett volna tényleg, de a bölcs szlovák és cseh politikusok már akkor átláttak a szitán, amikor a magyarok még hajbókoltak a milliárdos Sorosnak. A „híres magyar zsidó”-nak, ahogy Recep Tayyip Erdogan török elnök nevezte a minap, akinek végre szintén felnyílt a szeme és megtalálta az ellene szervezett puccs mögött meghúzódó egyértelmű Soros-szálat. Gulyás Gergely, a magyar Miniszterelnökséget miniszteri rangban irányító politikustitán lapzártáig nem kérte ki magának a baráti iszlamista elnök ízes zsidózását, pedig fennen hirdette még néhány hete is: mindenki aljas rágalmazó, aki a magyar kormányt antiszemita felhangokkal vádolja Soros főellenséggé tétele kapcsán. Azt is megígérte egyúttal, hogy egyetlen esetben védik meg az agg főgonoszt. Akkor, ha származása miatt támadják. Persze egy laza kis zsidózás nem is támadás! Különben is, a magyar kormánynak nincs fennhatósága Törökországban. Kár lenne ilyet elvárni. Hogy belebeszéljenek más országok ügyeibe? Szuverenitásába? Ki hallott már ilyet?
 

Jó, jó, a magyar kormánynak, s annak fejének Macedóniában láthatóan van fennhatósága, ha elítélt politikusbűnözőket kell kimenteni onnan. Akkor a magyar miniszterelnök egyszerre macedón legfelsőbb bíróvá is válik: simán felülbírálja egy elvileg szuverén és biztonságos, EU-ba törekvő ország jogszolgáltatását. De ne akadékoskodjunk, érthető ez is: Gruevszki, a két évre ítélt macedón exkormányfő is Soros áldozata. Így már minden érthető. A „Világ Soros-áldozatai, egyesüljetek!” kötelező erkölcsi parancsának jegyében igazán és bármikor akceptálható a baráti segítségnyújtás Putyin, Erdogan, Orbán és Gruevszki között.

Ideje volt tehát felébredni, valóban. Helyrehozni a rendszerváltoztatás káoszának Soros-párti tragédiáit.

Köztudott, hogy a magyar kormányfő is Soros pénzén tanult gyanútlanul, hogy az általa jelölt köztársasági elnök, Mádl Ferenc méltatta a Soros-egyetemet, hogy olyan mai kormányemberek diplomáztak a 2000-es években a CEU-n, mint Kovács Zoltán kormányszóvivő is.

Még őket is sikerült megtéveszteni a világ egyetemi rangsorainak, a hatalmas könyvtárnak, a tudományos fokozatokkal elhalmozott oktatóknak. 

Kovácsot mondjuk épp leváltják, de tényleg köszönet érte, hogy csak most: mindig rendkívüli szórakozás volt látni, ahogy a CEU-s diplomával a zsebében gyalázza a CEU-t. Végre tehát lekaparták szemükről a szürkehályogot a magyar politikusok, a hályogot, amelyet szlovák társaik kinőni sem engedtek annak idején. Hiába akarta Soros Pozsonyba vinni a CEU-t a kilencvenes évek elején, ők átláttak a szitán rögtön. Hitegették egy darabig, majd lába sem érte a szlovák földet. Milyen jó is most a szlovák kormánynak: nem kell 2018 végén azzal vesződniük, hogy kiebrudalják országukból a nemzetközileg legmagasabb pontszámokat szerző egyetemüket!
Mindegy: jobb későn, mint soha. Lassan ez is megvan. A CEU meg megy, ahova való: a migránsoktól hemzsegő, rettegő Bécsbe. A hanyatló Nyugatra. 

Ha meg a könyvtára költöztetésénél lehullana néhány kötet a teherautókról: legyünk éberek. Ne hagyjuk, hogy titkon, kézről-kézre járva tovább mételyezzenek a sorosista kiadványok! Álljuk majd mind körbe őket: az igaz magyar szabadság tüzénél!