Ki rántja végül félre a kormányt?

Az unió esetenként nehézkes működése a kompromisszumok robotosához hasonlatos, az ezer vitában edződött uniós politikusok mindig nyitva tartották a vészkijáratot, mindig felsejlett valami köztes megoldás, ami végül elvezetett az egyezséghez. Most viszont egy félregombolt sliccű, pocakos, köpcös kelet-európai alak rárúgta az ajtót az Európai Bizottságra, félresöpörte a hónapok során kialkudott, a következő hét év pénzügyeit meghatározó koncepciót, és pörge kalapja alól így kiáltott: vagy én osztom el a nekem járó pénzt, ahogy akarom, vagy megvétózok mindent, és az uniós bőségszarut ívben dobhatjátok a szemétdombra. Jogállamiság? Ugyan, ez megint Soros ármánya...

Úgy tűnik, nincs remény, hogy az év végi uniós csúcsig, december 10-ig kompromisszum szülessen a jogállamisági feltételekkel megspékelt hétéves költségvetés témájában, amire rákapcsolódik egy további 750 milliárd eurós pénzügyi keret – ez a járvány okozta gazdasági megrázkódtatások áthidalására szolgál. Ha nincs egyezség, januártól szükségköltségvetés lép életbe, vagyis pénzügyileg megbénul a szervezet, csak az alapvető kiadásokra lesz pénz. Amíg nincs új büdzsé, addig a 2020-as évet alapul véve, annak egytizenketted része válik elérhetővé minden hónapban. Mindez olyan időszakban, amikor a járvány miatt a tagállamok példátlan gazdasági visszaeséssel néznek szembe. Azaz Varsó és Budapest szó szerint zsarolja az EU többi 25 tagállamát, miközben csupán azt kérik tőlük, hogy ne verjék szét a jogállam épületét. Legalább tíz éve érezhető a törekvés, hogy az autokrácia irányába átalakuló országokkal szemben legyen eszköze az uniónak, és a jogállamisági mechanizmus számos kísérlet után az első olyan volna, amelyet veszélyesnek érez magára nézve Orbán Viktor és lelki társa, a bosszúálló és megkeseredett Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormányzó Jog és Igazságosság párt elnöke. Sajnos, déli szomszédunknál a politika magánüggyé vált: a törvényhozás és a hivatalok döntően magánérdekeket szolgálnak, ez a többpártrendszer és a média riasztó gyengülése nyomán fordulhatott elő.

Voltaképpen már régen elfogytak az észérvek. Aki csak kicsit is bírálja a Fideszt a makacsságáért, aki csak a legkisebb negatív megjegyzést is teszi a kormányfőre, azonnal mozgásba lendíti a politikai gépezetet. Illetve a kormánypárti sajtó villámgyorsan meg is találja a felelőst: Sorost. Ahogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung írta, olyan ez, mint Pavlov kutyájánál: a csengőhangra beindul a reflex. Jól példázza ezt a legutóbbi Clooney-ügy, amikor a világhírű színész elejtett megjegyzésére kormányszinten reagáltak. Sőt már ott tartunk, hogy az általuk, a fideszes kampányguruk által kreált mumus, Soros kapcsán egyenesen megelőző csapásokat mérnek akár világhatalmi szereplőkre is. Az amerikai külügyminiszteri tisztség várományosa még ki sem nyitotta a száját, a kormánybarát média azonnal kimutatta, hogy Magyarország semmi jóra nem számíthat részéről, mert az apja, a volt budapesti nagykövet szoros viszonyt ápol Soros-szervezetekkel. Az üldözési tébolynak nincs határa, hiszen egy végsőkig elkötelezett fideszes kultúrharcos már egyenesen arról írt, hogy Európa Soros György gázkamrája…

Egy ideig úgy tűnt, Angela Merkel német kancellár politikai pályája végén valahogy elsimítja az ügyet, valahogy megoldást talál az uniós pénzekre amúgy szinte cserepes szájjal szomjazó Lengyelország és Magyarország alkotta kettős és a többi 25 tagállam közötti konfliktusra. Eddig a német nagyvállalatok, amelyek pompás vadászterületnek tartották az őket mindig készségesen kiszolgáló Magyarországot, nem igazán szisszentek fel az orbáni túlkapások láttán. Most viszont, amikor 1820 milliárd euró a tét, a Kelet-Európában érdekelt német nagyvállalatok érdekképviselete, a Keleti Bizottság elnöke arra szólította fel Magyarországot és Lengyelországot, hogy álljon el a vétótól.

Elemzők szerint három kimenetel képzelhető el: az egyik fél meghátrál, vagy megegyeznek az utolsó órában, illetve a többiek megkerülik a két makacskodó tagot. A kancellár, pályafutását megkoronázandó, talán hajlana is átmeneti engedményeket tenni a két kekeckedőnek, azonban félő, hogy az ilyen fausti alku hosszabb távon a demokrácia alappilléreinek légkalapáccsal szívesen nekiugró politikusoknak adna szárnyakat. Párizs szigorúbb e téren, akár ki is hagyná a magyarokat és a lengyeleket a mentőcsomagból, mert így meg lehet úszni a vétót. Az esetleges kompromisszum pedig azért nehéz, mert az úgymond arcvesztéssel járna, hiszen mindkét fél makacsul ragaszkodik a pozíciójához. A világjárvány miatt rendkívüli szomorú évnek intünk lassan búcsút. A hatalmukért mindent feláldozók pedig azon dolgoznak, 2021 se legyen sokkal jobb.