A szabadság ára

Korábban ezek csak a nyaralás velejárói voltak, nem tulajdonítottunk neki különösebb jelentőséget – legfeljebb csak az olyan utazási megszállottak, mint e sorok írója –, ma azonban már az is nagy kincs, ha újra megtehetjük ezeket a lépéseket. Hiszen a járvány, az azt követő lezárások gyakorlatilag bezártak bennünket, a négy fal közé szorultunk, leállt minden, a szolgáltatások, az utazások, a lehetőségek, a szabadságot is egy időre felfüggesztették. Bár akkor a politikusok azzal biztattak, hogy csak pár hét, de ma már tudjuk, sokkal tovább tartott, és még mindig ott a veszély, hogy a jelenlegi nyugodt időszak csak egy vihar előtti csend…

A járvány alatt az egyik legjobban érintett ágazat a turizmus volt, egyik napról a másikra ürültek ki a szállodák, repülőgépek. A légikikötőkről készült képek hátborzongatók voltak, kisebb-nagyobb repülőgépek parkoltak libasorban, kérdés volt, mikor szállhatnak fel újra. S hogy még sötétebb legyen a kép, elbocsátásokról, bezárásokról, csődökről olvashattunk szinte napi rendszerességgel. A kemény másfél év után (még ha az EU-ban tavaly nyáron átmeneti időre fellélegezhettünk, hogy aztán még erősebbet üssön a járvány) idén nyáron visszakaptuk a korábbi életünket, annak lebutított változatát. Előbb mindenkinek szabad volt az utazás, ám ma már egyre több ország jelenti be, hogy már csak az oltottakat látja szívesen, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy oltás nélkül egyre kevesebb helyre lehet utazni, egyre szűkül a mozgástér. Bár az uniós Covid-útlevél még a teszttel való utazást is engedélyezte (volna), ma már napról napra csökken az oltatlanok lehetősége. Nem kérdés, néhány hét, és szinte csak a teljes oltással hagyhatjuk el az országot. Így az utazás szabadsága csak azok számára tér vissza, akik vállalták a vakcinát, hogy ezzel is csökkentsék a fertőzés, a kórházi kezelés kockázatát – mind saját maguk, mind szeretteik körében. Ám tévedés azt hinni, hogy ezzel ők előnyöket élveznek, hiszen „csak” visszakapják a korábbi alapjogaikat, azokat, amelyeket a járvány miatt a kormány – a rendszerváltás óta eddig példátlan módon – felfüggesztett.

Egy időre tehát a korlátozott szabadság elve érvényesül, nemcsak az EU-ban, de az egész világon így lesz. Ám ma már az unióban és sok országban az emberek több mint fele megkapta az oltást, ez pedig jó alap arra, hogy többé sose kelljen a teljes lezárásokhoz nyúlni, hogy ne találkozzunk a tavaly tavasszal megismert képekkel. Pár hete, amikor először repültem a járvány után, még libasorban álltak a használaton kívüli gépek a repülőtéren, múlt héten csak néhány maradt a parkoló vasmadarakból.

A hírek szerint a légitársaságok és a turizmus újra nyereséget termelhet a harmadik negyedévben. Minden jel arra utal tehát, hogy hamarosan visszatér a korábbi életünk – még ha ehhez kétszer kellett a tűszúrás. Ám mindez csekélység azért, hogy újra visszakapjuk, amit természetesnek és sérthetetlennek hittünk – a szabad mozgás és utazás jogát. S ha egy oltás az ára, akkor az nem sok azért, hogy ezt többé ne vegyék el tőlünk.